2015 – Múlt és jövő

2015 egyesek szerint a terror éve, mások szerint a változások és a modern nyugati világ hanyatlásának éve volt. Kétségtelen, hogy a XXI. század egyik legmozgalmasabb évén vagyunk túl – hasonlóan 2001-hez –, mely esztendő örömet, boldogságot, bánatot és könnyeket is hozott a Föld minden lakosának. Összegezzük és taglaljuk a múlt év eseményeit jelentőségük és hatásuk alapján.

2015-ben kiemelt szereppel bírt a terrorizmus és az arab világ mozgása, a Közel-Kelet össze konfliktusa idővel gócpontja lett világunk politikájának. Egymásnak feszült a forrongó keleti világ, megerősödött az Iszlám Állam, mely korábban jelentéktelen felkelőkből, alkalmi terroristákból szerveződött potenciális ellenféllé. Anyagi források birtokában – olajmezők, kiberterrorizmus, embercsempészet – hatalmas területeket szereztek, melyeket hosszú harcok árán tudnak majd visszaszerezni a nyugati hatalmak, közel-keleti szövetségesek és néhány orosz kontingens.

Az Iszlám Állam tevékenységét a migráns hullám is befolyásolja, hiszen mindaddig veszélyforrásként tekintünk a migránsok Európába érkezésére, míg a terrorszervezet aktív propagandával és újabb támadásokkal képes sokkolni a közel-keleti térséget és a nyugat- európai országokat.

2015-ben több nemzetközi szerződés sem oldotta meg a menekültválságot, az év végéig több százezer menekült lépte át az európai kontinens határait. A menekültválság megoldása sokrétű lehetőségeket vet fel: Alkalmazzák a befogadó, támogató „német modellt”? Az EU vezetősége meg tudja érteni a magyar álláspont jogosságát? Hosszú távon életképes lesz a kvótarendszer? A feltett kérdésekre 2016 ad majd válaszokat, méghozzá a következő okok miatt: az európai politikusok zöme lassan belátja, hogy a modern nemzetállami törekvések és az uniós célok különbözőek, a menekültek folyamatos betelepítése gazdaságilag megroppantja az uniós országok előre meghatározott költségvetését, sérti a nemzetállami politikai mechanizmusokat, majd felborítja az egységre épülő éppen megszilárduló közös európai biztonság- és külpolitikát. Az utóbbi ügykör stabilitása már az ukrán válság kapcsán is komoly kihívásoknak lett kitéve, így nem csoda, hogy az újabb európai probléma miatt sem tud tovább szilárdulni. El kell végre dönteni, hogy felépítjük a nemzetek Európáját vagy új európai szövetséget hozunk létre, ahol nem lesz nemzetállami érdek, csak közös európai érdek. A dilemma az újévben is folytatódik.

2016-ban a migráns kérdést befolyásolják majd az év végén megtartott spanyol parlamenti választások, a lengyel választások és külső tényezőként a jövő évi amerikai elnökválasztás. A felsorolt események belpolitikai jelentőségük mellett igen komoly hatással lehetnek az európai migráns kérdés alakulására. Spanyolországban a választások nyomán megszakadt a több mint harminc éve egymást váltó konzervatív Néppárt és a szocialista párt kormányzása. Abszolút többség hiányában az eddig működő kétpártrendszert többpártrendszer váltja majd, a kisebbségi pártok színessé tehetik a kormánykoalíciót, a szocialisták és baloldaliak pedig radikalizálhatják a politikai viszonyokat. Mint tudjuk Spanyolország és szigetei kedvelt turista központok ezzel együtt lehetséges célpontok is, így az új spanyol kormány a fent említett széles kormánykoalíció miatt tovább módosíthatja az migránskérdés rendezését.

A mediterrán ország mellett Lengyelországban is parlamenti választásokat tartottak. A lengyel választások nyomán a győztes Jog és Igazságosság pártja akár egyedül is kormányt alakíthat, kizárva a baloldalt és a kisebb jobbközép, jobboldali pártokat. A megalakuló kormány igencsak érdekelt lesz a migránskérdés kezelésében, hiszen a győztes párt a magyar kormány egyik legfontosabb szövetségese, mindamellett a visegrádi négyek tagja. Valószínűleg támogatják majd Orbán Viktor vitatott politikáját, így szembekerülhetnek az EU egyes szervezeteivel, viszont tovább erősítik a Visegrádi Együttműködést, mely a határvédelem és térségbiztosítás tekintetében az elmúlt időszakban igen összetartó képet mutatott. Bármely útvonal a spanyol eseményekhez hasonlóan tovább fonja a migránspolitika kesze-kusza szálait.

Végül pedig essen néhány gondolat a jövő évi amerikai elnökválasztásról. Az a tény hogy új elnököt választanak, eleve meghatározza majd az évtized végi amerikai politikát. Minden azon múlik, hogy kommunikálja a megbízott elnöki adminisztráció a migránsok helyzetét, segítő jobbot nyújt Európának, vagy tovább folytatja „jól” bevált külpolitikai stratégiáját. 2016 erre is válaszokat ad.

A terrorizmus és menekültválság mellett idén kevesebb szó esett a világ politikai-hatalmi egyensúlyának átrendeződéséről. 2011 óta tanúi lehettük egy sor „demokratikus”, diktatórikus és autoriter ország politikai változásainak. Évtizedeken keresztül a hatalmi egyensúlyt tekintve, periférián elhelyezkedő észak-afrikai, kelet-közép európai és közel-keleti arab országok a világ politikai centrumába kerültek, igaz nem a kiváló politikai sikereik miatt, hanem az évtizedekig szunnyadó, roskadt rezsimek változásai miatt. A következő sorokban részletezzük az ukrán válságot és a közel-keleti eseményeket.

Az ukrán válság az év végére elcsendesedett, a médiajelentések már nem a kelet-ukrajnai szakadárok versus ukrán nemzeti hadsereg közötti harcokról tudósítanak és nem is a Donyeck közelében megsemmisített utasszállító repülőgépről, több száz ember haláláról. A krími félsziget immáron informálisan is az Orosz Föderáció része lett, a csapatok fegyvereiket a világ egy másik szegletébe küldték, ahol újra hasznukat veszik – sajnos! Kérdezhetnék ugyan mi történt ezután Ukrajnában? Mindenekelőtt Kijevben a parlament tagjai sorozatosan ölre menő vitákat generálnak, felforgatják a széksorokat és próbálják a maguk demokratikus felfogását törvényekké, majd a törvényeket betartott feltételekké alakítani. Petro Porosenko ukrán elnök folytatja megosztó nyugatbarát politikáját, Vitalij Klicsko kijevi főpolgármester tovább építi karrierjét és az ukrán nemzeti értékeket védő politikáját, Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök pedig igyekszik felépíteni a húsz éve áhított ukrán demokráciát, parlamenterizmust – persze kelet-európai stílusban.

A korrupció, szólásszabadság és munkanélküliség sorra kormányellenes tüntetésekkel tarkította az arab és muzulmán országokat, Marokkótól egészen Szíriáig, majd később Irakot is. Az afrikai és ázsiai kontinens megmozdult, az egykori nyugatbarát, vagy látszatszövetségek hirtelen érdektelenné váltak, magukra maradtak „a forradalom pedig felfalta saját gyerekeit” – hangzik a jól ismert mondás. A térség országai 2015-ben elfelejtett felekből komoly szereplővé avanzsáltak, táptalajt adva a szélsőségeknek, terrorista csoportoknak és egyéb hatalmaknak. Az „afrikai-közel-keleti tengelyben” a már jól ismert hatalmak próbálnak érvényt szerezni, vagyis pontosítva az Egyesült Államok olaj és fegyverkereskedelemmel, Oroszország stratégiai támaszpontok ellenőrzésével, a nyugat-európai országok humanitárius és békefenntartó szereppel, Törökország pedig kettős nyugati és keleti – kereszténység és iszlám – mércével. Az újévben valószínűleg az lesz a nagyhatalmak feladata, hogy az országokon átívelő észak-afrikai-, közel-keleti politikai vákuumot megoldják a keletkezett hatalmi űrt a térség eszközeihez mérten rendezzék.

Igazán nagy vonalakban ezek történtek 2015-ben, az összegzés a teljesség igénye nélkül készült, hiszen aki a teljességre törekszik az sok esetben hajlamos eltekinteni a részletektől. Az események megértése azonban a részletekben rejlik, tehát Isten óvja a világot 2016-ban is!

Sakáč Roland