Károly Zsolt: Don-kanyarból Remeg kezem, remeg lábam. Ide kerültem a Don-kanyarba. Nem kértem, nem is akartam, Kényszerítettek, besoroztak. Elszakítottak a családomtól, Otthonomtól, szép hazámtól. Nem csókolom többé kedvesem, Leányommal már nem nevetek. Csak az emlékek maradtak, Itt, a messzi Don-kanyarba. Hol nem csak az orosz golyók röpködnek, Hanem a fagyhalál is közeleg. Károly Zsolt: Levél
Kezdjük egy kijelentéssel: A tömegek minden időben a történelem mozgatói… . Miután meghaljuk ezt a kijelentést, végig fut rajtunk egy tüntetés vagy egy rock koncert hatalmas tömegének képe. Nézzük meg közelebbről a tömegek fogalmának jelentéseit. Napjainkban fokozottan nagy szerepe jut a tömegeknek. Kevés tudósítás jelezte a tömegek céljait és szándékait, inkább a migráns tömegről beszél
A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is közös nyílt napot szervezünk az érdeklődőknek. Mindhárom kar egy napon, egy helyen! A program már fél kilenctől elkezdődik és délután kettőig tart majd. Hogy mi minden vár a látogatókra? A Konferencia-központ dísztermében a köszöntő után programismertetővel veszi kezdetét a nap. A három kar előadása eltérő időpontban lesz
Rapture világa a kívülről szemlélődő számára egy tündérmesének tűnhet – ahogyan az indult is. A második világháború után vagyunk, a két atombomba ledobva, az a bizonyos határ átlépve, szétgyalázva, minden adott a hidegháborúhoz. Ebben a barátságtalan környezetben jut el a végső elhatározásig Andrew Ryan multimilliárdos, hogy megvalósítja dédelgetett álmát: Rapturet. Egy kis szigetet, egy kis
Károly Zsolt: Gyönyörűség Magdinak Ültem vele szembe, Csak a szemét néztem. Hallgattam s figyeltem, Ahogy mesélt énnekem. Közben néha gondolkodtam, Ahogyan Őt csodáltam. Van e még egy ilyen teremtés, A Földnek kerekén? Állandó mosoly az arcán, Mikor látom, mindig vidám. Szemei csodálatosan csillognak, Mikor rám néz mosolyogva.
Károly Zsolt: Eljő az Emberfia Vadkerti Bálintnak Én megmondtam nektek, Hamis próféták hirdetnek. Jeleket s csodákat tesznek, Hamis krisztust éltetnek. Vigyázzatok, vigyázzatok! A nap majd szépen kialszik, Akkor majd a hold sem fénylik. Hullani fognak égről a csillagok, Oszlopok remegnek a talajon. Figyeljetek, figyeljetek! Közeledik majd a nyár, Levél zöldít a fügefán. Látjátok majd az
Elsikló tekintetek tovaszálló füst között, borús idő jár most a deli város fölött. Minden kínját, szenvedés’t majd továbbörökíti, de még így is homályból diadallal tűnik ki. Kitűnik, mert míg vész dúl, hangosan s őrjöngve, addig tornyaiban pár délceg vitéz őrködve őrzi lángját az ősi, rég feledett erőnek, megvetéssel, bánattal már sohasem törődnek. Régmúlt, szebb korok
Károly Zsolt: A halál Simogat és megérint, A hideg ráz, szó szerint. Arcomba szuszog és morog, Az arcát nem láthatom. Halovány a teste, átlátszó, Alkata füstölgő, párolgó, Szürke és fekete, könyörtelen, Egy mozdulat s máris végem. Lassan lépked, körbejár, Átölel, és bárhol megtalál. Simítása már fáj, csak árt, Eljött s már nincs tovább. Károly Zsolt:
A 2013-2015-ös időszakban a Selye János Egyetem két nagy ívű, sikeres pályázatot tudhat a háta mögött. Mindkét pályázat EU-s források bevonásával valósult meg.
2015 egyesek szerint a terror éve, mások szerint a változások és a modern nyugati világ hanyatlásának éve volt. Kétségtelen, hogy a XXI. század egyik legmozgalmasabb évén vagyunk túl – hasonlóan 2001-hez –, mely esztendő örömet, boldogságot, bánatot és könnyeket is hozott a Föld minden lakosának. Összegezzük és taglaljuk a múlt év eseményeit jelentőségük és hatásuk