A nem dohányzók védelmében vagy a dohányzók ellen?

Kicsit hezitáltam, mikor eszembe jutott, hogy leírjam-e ezt a kis véleményt. Ugyanis a dohányosok elég sok ember szemében negatív példaként lépnek fel, és azt látják, hogy ők az egyetlenek, akik képesek fizetni a saját korai halálukért. Azt már csak lapszélre vetem le, hogy a McDonaldsok és szupermarketek világában valószínűleg nem (csak) a cigaretta miatt fog elérni bennünket legnagyobb mumusunk, a rák.

De nem az egészségügyi hatás itt a lényeg. Történt ugyanis, hogy szülőfalum kihalt (és félig lerombolt) vasútállomása előtt dohányoztam, csak kétszáz méterrel odébb, a peronon lézengett két ember. Jómagam az állomás előtti, még letetőzött rész szélén álltam,és fújtam ki a halált adó füstöt, mikor bekanyarodott egy rendőrautó az állomás parkolójába. Gondoltam magamban, nincs mese, és elindultam a peron felé, hogy elnyomjam a cigarettát, amúgyis lassan érkezett a vonatom. Elnyomtam, mire a két zöld ruhás fiatalember odasietett, majd “dobrý deň”-ek kíséretében elkérték a személyi igazolványomat (azt csak úgy megjegyzem, hogy a ceruzával írott papírra rosszul írták le a nevem). Próbálta menteni a menthetőt, arra a kérdésre, hogy tudtam-e, hogy nem lehet dohányozni a vasút területén, bizonytalanul azt mondtam, hogy nem, de nézzenek örbe, egy teremtett lélek sincs itt, ráadásul ha két méterrel odébb állok, ott már dohányozhatok is. A rend bátor őrei hajthatatlanok voltak, így megbüntettek.

Ezen nem is akadtam ki annyira, de Kassa felé vonatozva jutott eszembe, hogy a dohányosok valószínűleg a XXI. század pestisesei, hiszen valahogyan mindenhonnan próbálják elüldözni őket (bennünket). Jómagam Komáromba otthonról 10-11 órát utazom optimális esetben, ha semmi sem késik, és minden flottul megy. Kassán van lehetőségem rágyújtani, aztán hat órán keresztül nincs (ha ne adj Isten Zólyomban tartja a menetidőt, akkor egy kapkodásos cigi belefér). Amíg Pozsonyba jártam, standard hat órát kellett ülnöm Kassától Pozsonyig. Egy dohányos embernek ez maga a pokol.
Szerintem jogosan (és minden, magát jóérzéssel füsttel ritkító ember) kérdezi: a mai világban, ahol a klíma alapelvárás egy vonaton, hát még a wifi, miért nem lehet hadrendbe állítani egy (egyetlen egy) dohányzó kocsit a vonat elején vagy a végén, akár szabad, füstmentes átjárást biztosítva a kocsin? Miért lenne ez olyan nagy kérés?

A kocsmákban még néhol lehet dohányozni, legalábbis Szlovákiában. Magyarországon alapjáraton minden kocsma nemdohányzó, de lehetősége van dohányzó helyiséget fenntartani. Újonnan Romániában szintén ez a helyzet. Namármost, az az érdekes dolog szokott előjönni Magyarországon, hogy tilos alkoholt fogyasztani közterületen. Ugye az ember gyakorlott felvidéki magyarként beugrik egy sörre míg vár a vonatra, vagy valami teendője van Pesten, és úgy alapjáraton gyújtana rá a kocsmában. A pultos szikrázó tekintete jobb belátásra bírja, és kibattyogna az utcára, ha már ilyen mostoha körülmények uralkodnak. Nem, nem, sörrel nem jöhet ki – kötelezi a törvények betartására a közterületfelügyelő. A 22-es csapdája a gyakorlatban!

S hogy miért meséltem el ezeket? Kissé zavaró, hogy az európaiság mára kimerül a dohányzás visszaszorításában és a willkommenskulturban. Kissé zavaró, hogy a társadalom egy hányadát legszívesebben kitiltanák mindenhonnan, csak azért, mert dohányzik. Mert ő úgy döntött, hogy szeretne dohányozni. Európában, a szabadságok hazájában legszívesebben kitiltanák a dohányosokat. Hát ide jutottunk.

Az már csak hab a tortán, hogy jópár éve Németországban betiltották a közterületen történő dohányzást is. Egy idő után persze rájöttek, hogy lényegében alkotmányellenes az egész, és visszacsinálták. Talán átestek a ló túloldalára.

Summa summarum: nem tudom, meddig fajulhat el ez, de lassacskán még tovább fog. Egyvalami azonban biztos: európaiságunkat nem a dohányzók üldöztetésével kell megmutatnunk.