Athos, Porthos, Jamal

Jelen kritika spoilereket tartalmaz, így a Kedves Olvasók annak fényében olvassák!

A Gettómilliomos korunk tündérmeséje. Tündérmese ez, de abból a szemét, szájbarágós, pofátlanul empátiakeltős fajtából, amelyet Hollywood megpróbál lenyomni az általa alábecsült közönség torkán. Mert az Akadémia által modernnek, civilizáltnak, és kulturáltnak titulált nézőközönség együttérző. Együttérző mind a kizsákmányolt rabszolgával, mind a beszédnehézségekkel küzdő királlyal, mind pedig a végtelenül szerencsés utcagyerekkel.

Még egy ilyen jó rendező, mint Danny Boyle is félre tud nyúlni, ne tévesszen meg senkit a nyolc Oscar-díj aranyos ragyogása, mert az Akadémia sem tévedhetetlen, és befolyásolhatatlan.
Ugyanis Danny Boyle Indiája egysíkúan sztereotipikus. Ahol minden gazdag gonosz és kizsákmányoló, az utcagyerekből pedig vagy bűnöző lesz, vagy ugyanazon a két négyzetméteren él élete végéig, közben pedig – mily emberi! – felcsillan számára a hirtelen meggazdagodás reménye. Életszerűnek a lottóötös, vagy a sorsjegyen begyűjtött nyeremény tűnhet, ám a mi hősünk egy nehezebb utat választ a szebb, gazdagabb élet felé. Jelentkezik egy műveltségi vetélkedőbe, a Legyen Ön is milliomosba, amely műfajával ellentétben nem a műveltségre, hanem a szerencsére épít.
Üdvözöljük Danny Boyle világában!

A filmben megismerkedünk Jamal sanyarú gyermekkorával, ahol szinte állandóan összeütközésbe kerül a törvénnyel, eleinte megpróbálják kihasználni, ám megszökik, otthagyva szerelmét, Latikát, és testvérével, Salimmal bűnöző életmódot folytat. Előadásokon zsebelik ki a nézőközönséget, vonaton csencselnek és lopnak, és turistákat zsákmányolnak ki ál-idegenvezetéssel. Felnőtt korára Jamal tökéletes ellentétje Salimnak, ugyanis Jamal, akit gyermekkorában szinte csak csalódás ért, mintegy pálfordulattal becsületes, ámde igen szerény körülmények között élő teahordó lesz egy telekommunikációs cégnél, míg testvére bűnöző életmódot folytat. Ezek után jelentkezik az indiai Legyen Ön is milliomos! című műveltségi vetélkedőbe. Itt aztán, ahol orvosok, ügyvédek, tanárok, azaz tanult emberek véreztek el, Jamal megszégyenítve őket, halált megvető bátorsággal küzdi át magát a kérdések tömkelegén. Csakhogy nem tudásával sikerül a csoda, hanem az élet iskolája által nyújtott „tananyaggal”, illetve már-már irreális szerencséjével. Szinte minden kérdésre a válasz ott rejtőzik Djamal szörnyűségekkel tarkított múltjában, és mindannyiunk szerencséjére egy-egy emlékezetes momentumhoz fűződik, amelyet kötelező jelleggel fel kell idézni. Egyetlen kérdés igényelt logikus gondolkodást, de azt Jamal kibekkeli, és a közönség segítségét kéri, akik átsegítik ezen az apró, boldogságához vezető útjában álló akadályon.

A film vége felé kiderül hősünk igazi célja: mindösszesen azért jelentkezett a műsorba, hogy felhívja magára Latika figyelmét, aki ekkor prostituáltból lett egy jómódú bűnöző felesége. Ezzel a húzással Danny Boyle szétkúrja az addig már kivilágosodni látszó motivációkat, és egy új környezetbe helyezi azokat, ami viszont ezer sebből vérzik. Jamal, miután a műsorvezető által adott rossz tippet nem megfogadva megnyeri a tízmillió rúpiát, továbbhalad a húszmilliós főnyeremény felé. A józan nézőben ekkor felvetülhet egy kérdés: mi a fasz? Ha az volt a motivációja, hogy felhívja magára a figyelmet, akkor ez már rég sikerült, és ha megáll tízmilliónál, egyetlen szerelmével boldogan, meglehetősen jó anyagi körülmények között vészelheti át a Boyle-i univerzum csapásait. Viszont Jamal kockára tesz mindent.

Jamal utolsó kérdése meglepetésünkre egy tizenhatezer rúpiásnak beillő kérdés: ki a harmadik testőr Dumas művében Athos és Porthos mellett? Jamal ezt nem tudja, és emlékeit kutatva rájön, hogy ez az információ számára mindig rejtve maradt, habár testvérével poénkodtak is rajta, hogy nem tudják, ki a harmadik. Jamal felhívja testvére telefonját, ami hogyhogynem Latikánál van, aki időközben megszökött a maffiózó karmai közül, és meglepődve üdvözlik egymást, majd Latika közli, hogy ötlete sincs a válasz felől. Jamal tippel, természetesen a jót, és ahogy az szokott lenni, elnyeri méltó jutalmát, egy bevilágított peronon élete legigazabb csókját.

A Gettómilliomos manipulatív, valószerűtlen, előítéletes, és titanici –  mélységekben giccses film, ahol szerethetetlen karakterekkel, és bizalmatlansággal kikövezett útján halad Jamal és Latika az alagút vége felé. Egy kérdést azért fel kell tennünk magunknak: akarunk Danny Boyle világában élni?