Az a k*rva háború

Unortodox módon most egy videojáték kerül bemutatásra. A Call of Dutykkal, Battlefieldekkel körbeokádott, a harcot puszta heroikus faszadologként bemutató videojátékok hőskorukat élik, ahogy élték is mindig. A harc gyors egérmozgásokból áll, az interneten pedig milliók mérik össze tudásukat, hogy ki tud hamarabb célzás nélkül fejlövést elérni, vagy éppen melyik csapat a gyilkosabb. Nincs ezzel gond, valóban, legalább senki nem az asszonyt veri össze egy frusztráló nap után, hanem két órát hentel a virtuális csatatéren.

this-war-of-mine-01-700x393

Az egyetlen gond ott kezdődik, hogy valójában a háború egy nagyon fontos része kerül takarásba, elhallgatásra, mégpedig az a tény, hogy ahol katonaság van, ott civil lakosság is van. A civil lakosság pedig – nem kell messzire mennünk, elég Kelet-Ukrajnába – fél, és próbálja élni a mindennapjait, de legfőképpen túlélni.

Ebben a videojátékban is ez a feladat, túlélni – de mindenáron? Nem fogok kertelni, akinek van szíve, azt megviseli ez a játék. Ugyanis a háború folyamán, főleg ha a város sem áll a helyzet magaslatán az emberek csak egymástól tudnak elvenni bármit, amire szükségük van. A könyv, a cigarettadohány, és az ékszerek jelentette “luxuscikkektől” egészen az étel-gyógyszer-fegyver túlélőszettig. A döntés néha nem olyan könnyű, hisz elrabolnád-e egy idős házaspár utolsó konzervjeit, vagy épp a szívbeteg nő gyógyszerét? És ha az életed múlna rajta?

war5

A nap két részből áll. A nappal barkácsolásból, a rejtek otthonosabbá tételéből, illetve a gyógyulásból áll, míg éjszaka egy ember kutakodik bármi értékes után, a többiek pedig vagy őrködnek, vagy alszanak. Előbbi már csak azért is szükséges, mert ahogy mi is, úgy mások is a környező házakban keresik túlélésük eszközeit. Egyik túlélőnk fosztogatni (fölösleges szépíteni, hiába a túlélésért megy) indul vagy lakatlan, vagy nagyon is lakott helyeken betevő után kutatva. A helyszínek is meglehetősen változatosak, találkozhatunk lakatlan épületekkel, valamilyen szerencse folyamán még mindig saját házukban élőkkel, illetve katonák által elfoglalt kórházzal is.

Hasznos lesz itt minden az eldobott cigarettapapírtól kezdve a könyvön keresztül (a könyv amellett, hogy olvasható, el is tüzelhető), a túlélők hátizsákmérete azonban véges, így kétszer is meg kell gondolni, hogy mit viszünk magunkkal, mit hagyunk itt, és persze miért jövünk majd vissza. A táskában sajnos plusz helyet foglal a feszítővas, a kés, a lőfegyver, de még a lőszer is.

uwbr5e1mfanxjkc9v39f

Ha valamilyen véletlen folyamán bármely’ szörnyűséget teszünk más emberekkel, az megviseli a túlélőket, akik lassan depressziósak, majd a végén öngyilkosok lesznek, ha nem teszünk semmit. A hangulaton segíthet, ha a túlélő úgy érzi, valahogyan kompenzálta a dolgot, azaz adott egy marék gyógyszert a szomszédnak, vagy segített kiszabadítani a romok alól a szemben lakó kissrácot. Ha ezek közül egyik sem áll fenn, még mindig olvashat, vagy ha már minden el lenne tüzelve, akkor lehet nyúlni az alkoholhoz, ami – ahogy a történelem folyamán annyiszor bebizonyult – befoltozza a lélek sebeit. Alkohol akár le is párolható némi vízből és cukorból, ezzel elősegítve a könnyebb beszerzést.

 this_war_of_mine (1)222

A This War of Mine lehetőségei tehát végtelenek, a morál pedig nem alszik. A videojáték nagyon lekötő, nagyon mély, és amennyire nyomasztó, ugyanannyira szórakoztató is tud lenni. Az, hogy nem kelünk fel vidáman a számítógép elől ezután, szinte garantált, és hogy álmatlan éjszakáinkon néha azért erre fogunk gondolni, az is biztos. Ettől függetlenül megéri.