Baloldali örökség

Február 25-e volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Nagyapáink, apáink megélték, megszenvedték a kommunista-szocialista rendszert, egy sajátos és viszonylag időtálló eszmei irányzatot.

A kommunizmus történelmi gyökerei a XVIII-XIX. századi eszmei irányzatok keveredésére vezethető vissza, mely az újkori Európa gazdasági, politikai megújhodása miatt, szellemi-kulturális téren is maradandót hozott. A kommunista eszméket Karl Marx és Friedrich Engels fogalmazta meg az 1848-ban megjelent Kommunista Kiáltványában. A német szerzőpáros a történelmet osztályharcok állandóságának tekintette. Az ősközösségi társadalmat kivéve, minden történeti korban osztályok – szabad-rabszolga, tőkés-munkás – megjelent a harc és ez általában a szegényebb réteg kárára hozott változásokat. Teóriájuk szerint a munkásság rétege letudja győzni a kapitalistákat, majd a szocializmusból ahol a munka létfenntartó tevékenység, eljutunk a kommunizmusba, az osztályok nélküli társadalomba, ahol a munka alkotó és önmegvalósító tevékenység, nem pedig kényszer – állítja mindezt Marx és Engels.

Igen ám elméletben kiválóan működik a fent jegyzett tézis, gyakorlatban már másként hat. A kommunizmus gazdasági vetületén túl, annak politikai-ideológiai olvasatát is hangoztatnunk kell, vagyis a szovjet korszakból ismert proletárforradalmat, permanensforradalmat, egypártrendszert, diktatúrát. A felsorolt fogalmak radikális lépéseket feltételeznek, kevés szabad cselekedetet, gondolatot és írást. Ma már tudjuk mit jelent a kommunizmus, hogyan telepszik rá egy ország, közösség, társadalom mindennapjaira és az ott élők gondolataira.

A baloldali ideológiára épülő rendszerek ékes példája Észak-Korea, ahol a majd hetven éve tartó „átnevelésnek” és a Kim-dinasztia erősségének köszönhetően szervezetten működik az államgépezet. Apáról fiúra száll a baloldali örökség. Észak-Korea ellenfele valamennyi demokratikus, autokratikus és szocialista országnak, egyszersmind magának is. A vegyi és nukleáris fegyvereinek fejlesztése bizonytalanná tette a csendes-óceáni térség geopolitikai helyzetét, veszélyezteti a feltörekvő kínai gazdaság és kereskedelem létét, illetve a nyugati világ hatalmasait. A Kim-dinasztia harmadik diktátora Kim-Dzsong Un nyugaton szocializálódott, a legjobb egyetemeken és tanulmányi centrumokban tanult, megismerve a lassan dekadenssé váló nyugati kultúrát és politikai kormányzást. Amit a szögesdróton és elszigeteltségen kívül látott azt veszélyforrásnak tekinti, másrészt viszont sebezhető hatalmi csoportosulásnak, hiszen a Nyugat a radikalizálódó iszlám mellett velük is kell, hogy számoljon. Igazi ereje a kommunista országnak atombombájában és néhány interkontinentális rakétájában rejlik, már amennyiben az egykor szovjetbarátoktól kapott rakétákat sikerült korszerűen átalakítani és üzembe helyezni. Észak-Korea ellenfél, méghozzá jelentős távoli ellenfél, haditechnikájának korszerűtlensége a kivárás, a védekezés lehetséges útja felé sodorja az országot. Észak-Korea katonai stratégiájával újra éljük a félelem egyensúlyának korszakát, egy újabb lehetséges világégés kataklizmáját.

A vázolt kommunista ország mellett több szocialista berendezkedésű ország is követője a XIX. század baloldali eszmei örökségének. Mi elsősorban az amerikai hidegháborús ellenfélre, Kubára gondolunk, mely a hatvan éve regnáló Castro család irányítása alatt ál. Az agg Fidel és a veterán Raúl Castro kézből kézbe adják az irányítást. Kuba a latin-amerikai szocializmus képviselője, kimondottan nem kommunista ország, inkább egy sajátos szocialista rendszert megtestesítő középhatalom, ötvözve a latin-amerikai temparamentumot a forradalmi, harcos szocialista es kommunista eszmékkel. Kuba persze nem jelent közvetlen veszélyt a világ békéjére, különösen azután, hogy az elmúlt két évben megtalálta a közös hangot a szomszédos nagy gazdasági ellenféllel, az Egyesült Államokkal. A „Pax Americana” jegyében Kuba tovább folytatja cukor exportját, csendesen elnézve az Egyesült Államok közel-keleti es ázsiai ténykedéseit.

A baloldali örökség tehát létezik, két évszázad után is van táptalaja, tulajdonképpen konzerválva viszi tovább az örökség egyes elemeit. Modern szóval azt is mondhatjuk, hogy az irányzat színessé tudja tenni az ideológiai spektrum egészét, egy másik argumentáció szerint viszont félelemben, létbizonytalanságban és elnyomásban tartja a világ el kisebb szeletének állampolgárait.

Fejtegetéseinket Mikal Hverven Hem norvég újságíró gondolataival zárjuk: „Egy diktatúrában az igazság soha nem abszolút”…nem abszolút.

Sakač Roland