Boldogtalanság

Kollár Patrik:
Boldogtalanság

Volt idő, mikor úgy éreztem nem tudnék már élni,
hiába küzdök a Sorsommal, hisz semmi nem a régi.
Az évek csak szaladnak, de nem érzem magam szabadnak,
a rabláncok visszahúznak, a barátok szíven szúrtak.

Elmúltak a szép idők, a mosollyal teli korszak,
mikor gondtalan gyerek voltam, búcsút intek a kornak,
most gyászos szelek fújnak, szürke levelek hullnak
a fáról és én csak szenvedek a mától.

Temetném a múltat, de helyette a magány
temet el majd engem, a sírba visz majd talán,
ott majd szomorú szívem nyugalomra talál,
mikor gyászos fedelét rám veri a Halál.