kultúra

Harmóniák

Csak ülök a képernyő előtt, szemem könnybe lábad. Gondolataimon csak a Werckmeister harmóniák zenéje szűrődik át, pedig már lejárt a stáblista. De én visszatekertem. Háromszor is. Csak keresem a szavakat, mert ilyen egyszerűen nincs. Hogy egy film ennyire zseniális, ennyire megdöbbentő, ennyire nyomasztó és ennyire szomorú legyen. Ilyen filmet nem lehet rendezni. De aztán jött

[ Tovább... ]

Az a k*rva háború

Unortodox módon most egy videojáték kerül bemutatásra. A Call of Dutykkal, Battlefieldekkel körbeokádott, a harcot puszta heroikus faszadologként bemutató videojátékok hőskorukat élik, ahogy élték is mindig. A harc gyors egérmozgásokból áll, az interneten pedig milliók mérik össze tudásukat, hogy ki tud hamarabb célzás nélkül fejlövést elérni, vagy éppen melyik csapat a gyilkosabb. Nincs ezzel gond,

[ Tovább... ]

Ádám almái

A skandináv filmdrámáknak megvan a maguk varázsa, illetve megvan a maguk sajátságos, szerintem imádnivaló humora, ami kicsit hajaz az abszurd, fekete humorra. A skandinávok még tudnak jó filmeket forgatni, megmaradtak rétegfilmnek, nem céljuk az embertömegek kiszolgálása. Ezen zsáner egyik kimagasló filmje az Ádám almái, amely dán-német korpdukcióban került ki Andres Thomas Jenses kezei közül, aki

[ Tovább... ]

Utópiák világa I. – Rapture

Rapture világa a kívülről szemlélődő számára egy tündérmesének tűnhet – ahogyan az indult is. A második világháború után vagyunk, a két atombomba ledobva, az a bizonyos határ átlépve, szétgyalázva, minden adott a hidegháborúhoz. Ebben a barátságtalan környezetben jut el a végső elhatározásig Andrew Ryan multimilliárdos, hogy megvalósítja dédelgetett álmát: Rapturet. Egy kis szigetet, egy kis

[ Tovább... ]

A karácsony elvilágiasodása

A karácsony világéletében egyházi ünnep volt, annak ellenére is, hogy időzítésével szinte lefedték a pogányok téli napfordulós ünnepét. Sebaj, kellett ez, ők is könnyebben áttértek, mi is jól jártunk. Krisztus urunk születésének megünneplése az egyik legnagyobb ünnep a feltámadásával egyetemben. De történt valami. Hogy mi, azt az angol nyelvben tudjuk legkönnyebben nyomon követni. Volt egy

[ Tovább... ]

A lakott Pripjaty – ahol a madár is csak átrepül

  Tiszacsernyő 1946-ig csupán Ágcsernyő településrészeként működött, ám a második világháború után Kárpátalja, mint Zakarpatszka oblaszt a Szovjetunió része lett, s ezzel megnőtt a jelentősége is. A nyomtávbeli különbségek miatt afféle átpakolóállomást kellett kiépíteni a határon, a választás többek között Tiszacsernyőre esett. A környező falvaktól elvett területen létrehozták Közép-Európa legnagyobb vasúti csomópontját, vele együtt pedig

[ Tovább... ]

Lázadás?!

Hogy mi az a lázadás, oldalakat lehetne írni róla. Szabályokkal való szembemenés? Társadalommal való szembemenés? Konformizmussal való szembemenés? Talán a lázadás legjobb megtestesítője a punkzene. A punkzene, a lázadás, a nyolcvanas évek antikommunizmusa, amikor a lázadás még lázadás volt, hiszen retorziókra számíthattak. Manapság mit hívunk lázadásnak? Lázadónak hívjuk a kékhajú, bakancsos, bőrkabátos fiatalt, pedig jól

[ Tovább... ]

Szeméten él a nemzet

Az irodalom- és a művészet történelme folyamán rengetegszer dolgoztak fel negatív jövőképet, úgynevezett disztópiát. Elég Orwell klasszikusára, az 1948-ban megírt 1984-re, Ray Bradbury Fahrenheit-jére, vagy éppen Huxley Szép új világára, mely kifejezés (Brave New World) azóta is használatban maradt jelenlegi, hanyatló világunk jellemzésére. Filmek terén sem kell messzire mennünk, voltak akik dokumentumfilmszerűen rögzítették, ahogy az

[ Tovább... ]