Károly Zsolt: A halál Simogat és megérint, A hideg ráz, szó szerint. Arcomba szuszog és morog, Az arcát nem láthatom. Halovány a teste, átlátszó, Alkata füstölgő, párolgó, Szürke és fekete, könyörtelen, Egy mozdulat s máris végem. Lassan lépked, körbejár, Átölel, és bárhol megtalál. Simítása már fáj, csak árt, Eljött s már nincs tovább. Károly Zsolt:
[ Tovább... ]