Dicsőség a legyőzötteknek!

Középiskolai éveim  során mindig terveztem kijutni a Gloria Victisre, a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei szintű ’56-os megemlékezésére, de sajnos sosem adatott meg, főleg azért, mert versenyhez volt kötve. Az kellett ahhoz, hogy eljussak, hogy a Selye János Egyetemen kezdjem meg tanulmányaimat. Alig egy hónappal az ünnepélyes tanévkezdés után megadatott, hogy képviselhessem az egyetemet – többedmagammal – ország s világ előtt.

IMG_20151022_121350

A kollégiumról való indulás előtt már összeverődött a társaság, ahol jókat beszélgettünk, nevettünk, majd kimentünk a buszmegállóba, ahol megismerhettük azokat, akik hozzánk hasonlóan szintén Felvidék ezen szegletéből utaznak ünnepelni Budapestre a pesti srácokat. A társaságra akkor sem lehetett panasz.

Érkezés után regisztráció, ismerkedés, majd vacsora következett, aztán pedig megtekintettük a Mansfeld című filmet, amely a forradalom utáni időszak egyik mártírjának, Mansfeld Péternek, s az általa elszenvedett igazságtalanságnak, az önkényes brutalitásnak állít emléket.

Másnap reggeli után ellátogattunk az éppen megújuló Budai Várnegyedbe, majd megnéztük a Magyarság Házát, ahol a Mi Magyarok c. kiállítást néztük meg, amiben megtekinthettük dicső őseink hadjáratait, olimpikonjaink nagyszerű szereplését, vagy „csupán” a magyar nyelv szépségeit és sokrétűségét. Ebéd után a Műegyetem impozáns épületébe látogattunk el, ahonnan az ’56-os forradalom és szabadságharc is indult, hogy méltóképpen áldozhassunk emléküknek. Ezután az ’56-os hősök egykori útvonalán a Bem-térre vonultunk, hogy meghallgathassuk többek között Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének ünnepi beszédét, majd koszorúzás következett, ahol tiszteletét tette a Kárpát-medencei magyar ifjúság színe-java. Este, a vacsora után aztán a már megismert ifjakkal folytattuk a csapatépítést, hogy másnap annál inkább fájjon a búcsú.

Péntek délelőtt megnézhettük az ünnepélyes zászlófelvonást a Kossuth-téren, majd meghallgattuk Pozsgai Imrét, majd a könnyes elválás, és a hazautazás következett.

Összességében nagyon színvonalas, és megindító megemlékezést szervezett a Rákóczi-szövetség, s hálával tartozunk, hogy méltóképp hálát adhattunk őseinknek, akik nem féltek fegyvert ragadni szabadságuk érdekében az elnyomó népek ellen.