Don-kanyarból

Károly Zsolt: Don-kanyarból

Remeg kezem, remeg lábam.
Ide kerültem a Don-kanyarba.
Nem kértem, nem is akartam,
Kényszerítettek, besoroztak.

Elszakítottak a családomtól,
Otthonomtól, szép hazámtól.
Nem csókolom többé kedvesem,
Leányommal már nem nevetek.

Csak az emlékek maradtak,
Itt, a messzi Don-kanyarba.
Hol nem csak az orosz golyók röpködnek,
Hanem a fagyhalál is közeleg.


Károly Zsolt: Levél haza

Kedvesem! Lehet ez az utolsó levelem:
Vigyázz gyermekünk szeme fényére.

Meséld el neki, ki volt az apja,
Kit nem csak az orosz támadott a Don-kanyarba.

Kisfiam! Egyetlen drága kisfiam!
Mindenbe hallgass majd jó anyádra.

Légy erős és bölcs, éld az életet bátran,
Vigyázz majd csodaszép édesanyádra.

Mindig veletek leszek, segítlek titeket,
De én már az Égben élem az életet.

Örökké szeretlek,
Mindkettőtöket.