Ébredj Magyar!

Károly Zsolt: Ébredj Magyar!

Kerestem a napot, az órát,
A percet és a csendes messzi rónát.
Hol újra felkiált egy hang,
Azt üvölti, ébredj Magyar!

Rabláncra vertek saját hazádban.
Egykori házad, börtönöd mára.
Ezért harcoltak őseid egykor?
Hogy most sírni lássanak a bajtól?

Mi ütött beléd ó Magyar Nemzet?
Széttaposnak s felfalnak elevenen!
Nyisd fel a szemed, tárd ki a szíved,
Ordítsd, hogy újra életre keltem.