Egy rövid beszélgetés Vadkerti Imrével

Elsőnek talán azt kérdezném, hogy mikor kezdtél énekelni?

– Már sulis koromban énekelgettem. Ötödikben jött egy nagyon kedves énektanárnő, Jókai Évike és ő szerettette meg velem az éneklést. Majd később 1987-ben az Alfa Rock zenekarban énekeltem rock zenét.

Mi volt az első komolyabb előadásod, fellépésed ahol felfigyeltek rád?

 Az első profi társulatban való munkám a Jókai Színházban volt 1992-ben s ott indult a színház szeretete is.

Milyen érzések voltak benned, mikor A Társulatnál megkaptad Koppány szerepét az István a királyban?

– Nagyon örültem természetesen, de igazából féltem is, mert egy olyan előd után elénekelni, eljátszani ezt a szerepet, mint Vikidál Gyula… Nem volt egyszerű kihívás. Egybe örültem is, féltem is, de igazán boldog voltam.

Ezek után bekerültél a Kormorán együttesbe. Ez hogy sikerült?

 Igazából Koltay Gergő keresett meg ezzel. Először azt hittem, hogy valami rockoperát ír és akkor abba majd felkínál egy szerepet. Ekkor még nem tudtam, hogy mit is szeretne. Elmentem Budára s ott közölte velem, hogy átalakítja a zenekart.  Hát ott is az egyik szemem sírt a másik nevetett, mert ugye nagy Kormorán rajongó voltam, nagyon szerettem a dalaikat. Természetesen nagyon jó érzés ezeket a dalokat énekelni s ilyen legendákkal színpadon állni, mint Koltay Gergő, Gáspár Álmos, Szűts István.

Hogy kerültél kapcsolatba a komáromi Magyar Lovas Színházzal?

– Ez úgy kezdődött, hogy lekerültem Szigetszentmiklósra a Sziget Színházhoz, Pintér Tibihez és ő általa kerültem ide Komáromba. A Honfoglalás c. rockoperát mutattuk be a komáromi Lovas Színházban.

Melyik áll hozzád közelebb? Az éneklés vagy a színészet?

  Én soha nem tartottam magam színésznek. Zenés darabokban énekelek. Természetesen az ének áll hozzám közelebb. Egyébként jó belebújni más bőrébe. Érdekes egy világ ez a színház. De ezt mindig kihangsúlyozom, hogy én nem vagyok színész. Én színház szerető vagyok és szeretek színházban játszani, de én nem tartom magam színésznek. Inkább az éneklés.

Van kedvenc musicaled, színdarabot, rockoperád, amelyik úgy igazán közel áll a szívedhez?

 Van, nincs. Igazából úgy egy konkrét nincs. Nagyon szerettem az István a királyt, a Honfoglalást is, a János Vitézt, a Légy jó mindhalálig c. darabot. Nagyon meghatározó volt életemben a Mária evangéliuma, ahol ugye kezdtem. Nagyon szerettem azt is. Így nem tudnék kiemelni csak egyet, hogy melyik a legjobb. Zseniális szerzőktől, zseniális dalok, zseniális darabok.

Hogy képzeled el az életedet körülbelül tíz, húsz év múlva? Ugyanígy színészként, énekesként? Vagy esetleg más is szerepel a terveid közt?

– Az éneklés azt hiszem, hogy most már marad. Ha nem is ez lesz a hivatásom, akkor hobbi szinten biztos. Egyébként, szeretném ezt csinálni természetesen. De hát öregszik az ember, hiába. Nyilván megtalálják az embert olyan szerepek, amelyek a korához illenek, de ezt így nehéz megmondani.

Így a végére kérlek, áruld el, hogy mi tesz/ tenne téged a legboldogabbá az életedben?

 Nyilván elsőnek ugye, hogy legyen egészséges a családom s legyen erőm s egészségem felnevelni őket. Élvezni az unokákat, akár a dédunokákat. Nekem az, hogy a családom körül minden rendbe legyen egészségileg, biztonságban legyenek. Ez a legnagyobb boldogság.

/Károly Zsolt/