Ember a gépezetben – Julian Assange életműve

Az információs technológia, a virtuális forradalom egyik neves úttörője Julian Assange, ausztrál hacker, programozó, rendszergazda és újságíró. Az előbb jelzett tudományterület hozzáértői bizonyára nem kapnák fel fejüket az Assange név hallatán. Egy másik megközelítésben, mondjuk a Wikileaks-botrány kapcsán, azonban már nem egyszerű hackerről beszélünk, sokkal inkább az internetes-virtuális média neves alakjáról.

A Wikileaks-botrány közel sem az aktualitás tárgykörét erősítő esemény, hiszen 2008-2010 között számított vezető hírnek valamennyi mediális csatornán. Annak idején az Assange vezette Wikileaks többszázezer oldalas, szigorúan titkos, féltett vagy már elfeledett, elkendőzött irategyüttest hozott napvilágra. Kormányok buktak, részvények estek, politikusok magyarázkodtak egy-egy dokumentum megjelenését követően. Mielőtt azt hinnénk, hogy a Wikileaks nem több egy online portálnál, mely a szennylapokhoz hasonlóan lejárat és megbélyegez, akkor tévedtünk. A Wikileaks értéket közvetít, távlatokat nyit az információs világ, a globalizált-kozmopolita társadalmak felé. Tulajdonképpen megmutatja, hogyan lehet tárolni féltve őrzött iratanyagokat, melyek a politikai, katonai, gazdasági játszmák miatt árnyékoltan, vagy egyáltalán nem kerültek a sajtó birtokába. Segít a politikai folyamatok megértésében, a rejtett politikai dimenzió feltárásában. Gyakran hangsúlyozta, hogy nem a nyugati világ ellen dolgozik, csupán annak fejlődését akarja, nem pedig információs leépülését. Íme Assange nyilatkozata a Wikileaksről: „Voltak laptopjaink, útleveleink és szervereink…, kiépítettünk egy olyan csatornát, amely minden korábbinál biztonságosabbá tette a kiszivárogtatást az informátorok számára. Tudtuk, mit csinálunk, és meggyőződésből tettük. Kezdődhetett a műsor.” (Assange 2013, 125. old.)

Az információs forradalomnak, mint minden forradalomnak, innovációnak megvannak az egyes érdekcsoportjai. Julian Assange leginkább két érdekcsoporttal került konfliktusba: az amerikai kormánnyal és a brit kormánnyal, illetve közvetetten a két nagyhatalom titkosszolgálataival, biztonsági szerveivel. A tengerentúli hatalom a felelősségre vonás mellett döntött az iraki és afganisztáni katonai missziók és kormánydokumentumok kiszivárogtatásáért. Az Egyesült Államok jogrendje szerint Assange a nemzetbiztonság ellen vétett, megsértette a szervezet munkájának egyes elemeit. Az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia is pályázik az informatikus felelősségre vonására. Az informatikus-újságíróval a brit hatóságok sem bántak kesztyűs kézzel. Az amerikaiak és a britek mellett Svédország sem újjong Assange eddigi teljesítményét ismerve, ugyanis nemi erőszak vádjával próbálták bíróság elé állítani. Az északi ország hatóságai vélt vagy valós bizonyítékok alapján letartóztatását szorgalmazták. Assange mindezek ellen egyszerűen tud védekezni, menekültjogi státust kért a londoni ecuadori nagykövetségen, immáron négy éve ez lett szálláshelye. Időnként innen ad hírt magáról. Ha elhagyja a nagykövetség épületét, azonnal őrizetbe veszik. Abszurdum!

Assange egész életében megütközött a törvénnyel, nem éppen politikai nézetei, sokkal inkább társadalmi és etikai megnyilatkozásai, tettei miatt. A szólásszabadság, mint alapvető emberi jog még a modern liberális demokráciákban is gyakran sérül. Assange a szólásszabadság nevében cselekszik, politikai meggyőződés nélkül, olyan hittel és elszántsággal, mely egy jobb társadalom képét vetíti a Wikileaks portált látogatók elé. Az örök kérdés, hogy vajon akar tudni bármilyen információt az egyszerű felhasználó, böngésző, akar a politikai folyamatok mögé látni? Talán igen talán nem. Mindenesetre a Wikileaks Assange meghurcolása után is tovább folytatja tevékenységét. Ismeretes Edward Snowden, Bradley Manning története, akik az információszabadság híveként több iratot is napvilágra hoztak. Valamennyi olvasóban felmerül, hogy ki meddig mehet el egy ilyen munkakörben, hiszen éles határ húzódik magán- és közadatok között. Amíg nincsen konkretizálva, hogy politikai, jogi és újságírói adatok között hogyan teszünk különbséget, mit lehet közzé tenni s mit elkendőzni, addig az adatok természete további vitákra adhat okot. Ezek a viták pedig kormányok, közalkalmazottak és magánszemélyek között folynak. Assange kontra liberális demokrácia.

Több informátor ma is a portál szolgálatában áll, felkutatják a hírek valódi forrását és egész tartalmát. Legutóbb megjelentették Hillary Clinton egykori külügyminiszter, elnök aspiráns emailjeit. A nagy port kavart email botrány jelentősen megrázta Clinton kampányát, melynek sikeressége novemberben lesz értékelhető.

Julian Assange tehát olyan tett, mely értékelhető, időtálló és hasznos, még akkor is, ha mindez bizonyos országok jogrendje és etikai elvárásai szerint vérlázító és felforgató. Assange továbbra is ember a gépezetben, apró porszem, aki küzd a maga igazáért.

Sakač Roland