Gilice 2014 – egy „túlélő” élménybeszámolója

Gólyatábor – első hallásra gondolatba ejtő, vajon mit is takarhat ez a szó? De minden bizonnyal felejthetetlen élményeket, jó szórakozást, új ismeretségeket, egy életre szóló barátságokat – gondoltam. És, hogy ez így történt-e vagy sem, a következő sorokból hamarosan kiderül.

A négy napos „beavatást” egy nappal megelőzően költöztem fel a Sirály Kollégiumra, ahol már nagyon izgatottan vártam a másnapot. Alig, hogy felértem, máris berendezkedtem és már pakolásztam is minden szükséges ruhát, túlélő csomagot a kis bőröndömbe. Amikor elérkezett a csütörtök reggel, nagy lelkesedéssel pattantam ki az ágyból, majd kis idő múlva lent várakoztam a többi gólyatársammal a kollégium előtti parkban. Már ott sikerült új embereket megismernem, akik által már nem éreztem magam egyedül, hiszen az ismeretlenbe vágtam bele remélve, hogy ez változni fog. A kis ismerkedős-beszélgetés után, amíg tartott a várakozási idő, hogy elinduljunk a gólyatáborba, eltörpül az időt egy kis kávézással. Ezalatt még egy kicsivel közelebb kerültünk egymáshoz. Visszatérve a kollégium elé, egyre több társunk gyülekezett a parkban és már a szervezőket is megpillanthattuk. Hamarosan be is terelgettek minket a Sirály Kollégiumban található HÖK irodába, ahol egyenként kézhez kaptuk Gilicés emlékpólóinkat, bögrénket, a Gólyakalauzt, amelyben részletes programismertetőt találhattunk, valamint menetrendet a városi buszokhoz; és a kis kártyánkat, amelyen a gólyacsapatunk neve szerepelt, az enyémen a Turulok név állt, de volt, akién Sörpong, Szpenszik, Bacik, vagy Lájon szerepelt, de még nemigen sejtettük, hogy mi lesz ebből. Ez után kivonult mindenki a kollégium előtti parkba, szépen felsorakoztattak bennünket a vezetők és ismertették velünk a szabályokat, programokat, valamint a klasszikus, évről – évre nagy sikerrel bíró gólyatáboros kántálásokat, amelyek az elején valljuk be, nehezen mentek, de kis idő múlva azért csak belejöttünk. Nemsokára megérkezett a két busz is, melyek elvittek minket Koppánymonostorra, a Fenyves táborba. Ott a szervezők másik fele fogadott minket hangos kántálással, majd bevonultunk a tábor fő placcára, ahol gyülekeztünk, majd bekötött szemmel meg kellett találnia mindenkinek csapattársait. Ez kissé nehezen ment, de lelkes vezetőink sikeresen összegyűjtöttek bennünket. Ők lettek gólyaanyáink és gólyaapáink. A felállásban 4 csapat szerepelt, csapatonként 12 gólyával és két vezetővel. A miénk volt a Turulok csapata. Már elsőre megtaláltuk a közös hangot, főként az első két csapatjátéknál, amikor is sikeresen megtanultuk és megjegyeztük egymás nevét, egy kis névmódosításokkal, hogy könnyebb legyen. Ezután kezdetét vették a csapatvetélkedők, de az első napot még lazábbra vették a szervezők.
A második napon, pénteken reggel fél nyolckor megkaptuk az ébresztőt Batyitól, a zene manipulátorunktól, amelyre elég nehézkesen, de egy kis idő elteltével mindenki felébredt és a reggelinél észhez tért. A reggeli után kiosztották számunkra az egész napos programot, ami nem a Fenyves tábor területén zajlott. Ugyanis visszautaztunk a két busszal Komáromba, ahol egy kis cool-túrára vezényeltek bennünket. Elsőként a magyar államalapítónk, Szent István király szobrát koszorúztuk, majd ezután elindultunk a kijelölt helyszínek felé, de már minden csapat külön-külön a vezetőikkel együtt kelt útra. A különféle helyszíneken színes és izgalmas feladatok vártak ránk, amelyeket kisebb-nagyobb sikerekkel teljesítettünk is, bár elején némely feladat igencsak bonyolultnak tűnt. Elsőként minden csapatnak kötelezően meg kellett írnia az indulóját, valamint megfesteni zászlaját.

A szervezők, valamint gólyaanyánk és gólyaapánk lelkesen próbáltak minket bíztatni, több-kevesebb szerencsével.

A nap végére minden csapat a Klapka-téren gyülekezett, ahol, mint egy párbajban, előadtuk egymásnak csapatindulóinkat, majd ezt követően eltáncoltuk az elmaradhatatlan Rumadai-táncot és jött a közös fényképezkedés Klapka tábornok szobra előtt. Nem sokkal utána megérkeztek értünk a buszok és visszavittek minket a gólyatábor helyszínére, ahol már várt ránk a finom vacsora és egy két vetélkedő estére. A pénteki napot is sok Élménnyel gazdagodva zárhattuk, a vacsora és a programok után egy kis esti szórakozással ütöttük el az időt.

Szombaton főként a sport kapott főszerepet, felmérték állóképességünket és erőnlétünket pár vetélkedő keretében, amelyeket szintén minden csapat jól teljesített. Este ismét várt minket egy kis pihenés a vacsora után, majd folytatódott még a verseny immár utolsó szakasza, az álompárok vetélkedője. Minden csapat kiválasztott maguk közül egy fiút és egy lányt, ők képviselték csapatukat. Ezt a vetélkedőt holmi véletlenek folytán a Turulok csapata, tehát mi nyertük meg, bár véleményem szerint ez nem is alakulhatott volna másként, ugyanis rendesen odatették magukat a srácok. Ezt követte a csapatvetélkedők eredményhirdetése, amelyet a Szpenszik csapata nyert meg. Na, ők sem voltak piskóták. A második helyezést pedig a Lájon csapata nyerte el. Természetesen eme helyezésekért különféle díjak is jártak, amelyeket nagylelkűen a többi csapattal is megosztottak a nyertesek. De viszont mi is szépen kimerítettük az álompáros nyeremények egy részét.
Vasárnap volt a legnehezebb felébredni a három fárasztó, de fergeteges nap után, amikorra már a csapatok összeszoktak, családiassá váltak és már tudtuk, hogy ma mindez véget ér…

Jött a könnyes búcsú a szervezőktől, a kedves zene manipulátorunktól, és egymástól, gólyatársainktól. A buszok már a Fenyves tábor előtt vártak ránk. Miután visszaértünk a két kollégiumhoz, ott elbúcsúztunk egymástól és mindenki hazatért, vagy vissza a kollégiumi szobájára.

De, természetesen nem maradtunk új barátok és élmények nélkül, ugyanis ez számomra és sokak számára is egy életre szóló élmény marad. Nagy köszönettel tartozunk a szervezőknek és gólyaszüleinknek, akik felejthetetlenné tették számunkra ezt a pár napot! …és sajnálhatják ezt azok, akik kihagyták a 2014-es Gilice gólyatábort!!!

Vad Bernadett