Héraklész az Istenek őre

Károly Zsolt: Héraklész az Istenek őre

Thébában még zöld a legelő,
Bár lassan beköszönt az ősz.
Már egy évtizede csendes,
Gonosztól, bajtól mentes.

Héraklész csak tengődik,
Mindennapjait pihenéssel tölti.
Apja, Zeusz, kegyetlen mérges.
Dühe az időjárásban jelen meg.

Zeusz az Olümposz fő Istene,
Odaszól Hérának nagy dühösen:
„Lásd, hát mi lett vele,
Fiad lassan egy halandó lesz!”

„Ne félj Uram, ne aggódj,
Fiad még mindig hős és bátor.
Ereje határtalan, mint a csillagos ég,
Csak nem mutatja, mert nincs veszély.”

Próbálta, próbálta menteni,
Ő, ki csak Zeuszt szereti.
Hős fiának a hírnevét,
Bár érezte közel a vég.

Héraklész, az emberek hőse,
Az Istenből lett félisten.
Egy évtizede nem tett semmit,
Nem akadt gonosztevő neki.

Ő egyedül megvédte Thébát,
Kiállta a tizenkét próbát.
Hősként ünnepelték,
De lassan már elfeledék.

Elfeledék miket is tett értük,
Héraklész ki a sáskajárás után jött.
Megszabadította Théba népét,
Félistenként a népért élt.

Egyedül sétál Théba utcáján,
Nem ünneplik hősként már.
Apja dühöng, szinte őrjöng,
Villámokat szór Théba fölött.

Lám, lám azért nincs vége,
A gonosz sem alszik el örökre.
Sötét felhők gyűlnek az Olümposzra,
Hádész jött el hozzájuk újra.

„Nézz rám Zeusz, nézz meg jól,
Nem tudtál eltűntetni a múltkor.
Erősebb vagyok, mint valaha.
Én az Alvilág egyetlen ura.”

„Megállj Hádész, mond csak mit képzelsz,
Miért nem vagy az Olümposz börtönébe?
Alvilági formád nem változott,
Te vagy a gonoszság és a borzalom.”

Hádész eljött, hogy megtegye,
Újra elkövessen mindent, mit kell,
Hogy ő legyen az Olümposz ura,
Mindenségeknek egyetlen parancsolója.

Zeusz, ki a villámok s mindenség ura,
Haragos tekintettel ezt nem hagyja.
„Istenek, kik most itt velem vagytok.
Küldjük vissza Hádészt oda, honnan előmászott.”

Hádész nem volt könnyű eset,
Mindig helyén volt az esze.
Rafinált volt, ritkán hibázott,
Gyors léptekkel az Alvilágba mászott.

Egy Isten sem követte,
Az Alvilágba egyik sem ment le.
Borzalmas kínokkal teli hely volt.
Hádész birodalma bűzlött a mocsoktól.

Az Alvilágok Ura elgondolkodott,
Mi lehet Zeusznál a buktató pont.
Mivel lehetne őt kétségbe ejteni,
Hogy többé ne tudjon ily bátran remélni.

Hádész tudta, hogy mit tegyen,
Mi Zeusz igazi gyengéje.
Fiában hisz, ki szerinte a legbátrabb,
Tehát ideje lesz eltűnnie Héraklésznak.

„Hívom hát a szolgákat,
Felélesztem a titánokat!
Elfogom s láncra verem,
Kutya lesz Zeusz egyetlene!”

Hádész nem is habozott,
Mit lehetett mindent felhozott.
Megjelent Théba főterén,
Pusztításba kezdett könnyedén.

Zeusz sem tétlenkedett,
Összehívott mindenkit, akit csak lehet.
Héraklész is kardot fogott,
S a titánokkal szembeszállott.

Csak gondolta, hogy könnyű lesz,
Ám egy titán, majd a veszte lett.
Posszeidón volt a hős megmentő,
Ki megmentette Héraklészt a veszélytől.

„Köszönet Posszeidón, ó tengerek Ura,
Mi lett volna velem, ki tudja?
Lehet már nem élnék,
Többé már nem lélegeznék.”

„Ne hálálkodj hatalmas Héraklész,
Kardod fogd, s vissza se nézz!
A titánokat én elrendezem,
Hádész a Te ellenséged!”

Posszeidón, minden tengerek Ura,
Felvette a harcot a titánokkal.
Lágy könnyedséggel visszaküldte,
Oda őket, honnan előjöttek.

Héraklész üldözőbe vette,
Hádészt, ki az Alvilág Istene.
Végignézte a hatalmas pusztítást,
s jól tudta, ez bosszút kíván.

Héraklész könnyedén utolérte,
Théba főterén lesz az ütközet.
Hádész alattomos mosollyal néz,
Úgy érzi Héraklésznak itt a vég.

„Zeusz fia, jól nézz meg!
Én vagyok az Alvilág Istene!
Végy búcsút apádtól s anyádtól,
Théba főtere lesz a koporsód!”

„Azt csak hiszed, Alvilágok Istene,
Félistenként végzek veled!
Újra béke lesz itt Thébában,
Visszaküldelek a zárkába.”

Elkezdődött a nagy küzdelem,
Hádész került fölénybe.
Az Alvilág sötétjét használja,
Hogy Héraklész legyen az áldozata.

Két nap s két éj telt el,
Thébából szép lassan pokol lett.
Főterén még mindig küzdenek,
A harc utolsó vérig megy.

Titánok már rács mögött,
Posszeidón fenn az Istenek közt.
Zeusszal figyelik mi lesz,
Héraklész vagy Hádész lesz a győztes?

Hádész kerül le a földre,
Héraklész tér gyors föléje.
Pengéjének hegyét mellkasára teszi,
Harcos mozdulattal szívét átböki.

Thébában új nap virradt,
Hádész a főtéren meghalt.
Héraklészt ünnepli a nép,
Thébának romos főterén.

Az Olümposz hatalmas Ura,
magához hívatja.
Fel az Istenek Tanácsa elé,
Hogy eldöntsék a nagy kérdést.

Nem gondolkodtak sokáig,
Tudták a választ egytől egyig.
Héraklész nem csak az emberek hőse,
Most már örökké az Istenek őre.