Huntington megjósolta!

Az november 13-án újabb terrortámadás rázta meg Európát és világot. Terroristák egy csoportja Párizs több jelentős helyszínén is bombamerényletet és tömegmészárlást rendezett, mely vérengzés több mint 130 áldozattal járt. Az európai média és sajtó napok óta különböző nyilatkozatoktól és politikai-katonai véleményektől hangos. Minden EU tagállam, az Egyesült Államok és Oroszország is állast foglalt a kérdésben, így mi is ezt tesszük.

Kezdjük egy tényszerű megállapítással. 1993-ban a neves Foreign Affairs nevű politikai és nemzetközi kapcsolatokat megjelenítő folyóiratban, Samuel P. Huntington (a Harvard Egyetem professzora) közé tette „A civilizációk összecsapása” című tanulmányát. A tanulmány 1996-ban jó néhány kiegészítéssel és számos új megállapítással könyv formájában is megjelent. A tanulmány és a könyv újra gondolja az 1945 után kialakult, majd 1991-ben felbomlott kétpólusú világ után kibontakozó globális politikát. Sorra figyelembe vette az 1991 után eljátszódó folyamatokat, a megjelenő új középhatalmak szerepét, a Nyugat helyzetét világunkban és a vallási-civilizációs különbségek sokrétűségét. A professzor úr szerint a sokak által hitt nyugati kultúra és civilizáció egyetemessé tétele nem fog bekövetkezni, a Nyugat nem tud egy egységes civilizációt diktálni, nem lehet más civilizáció „irányítója”, hiszen azok eltérő jegyekkel és különálló kulturális sajátosságokkal rendelkeznek. A különbözőség újabb kérdéseket vet fel: A kultúrák és civilizációk mennyire befogadóak? Egyetemessé tehető a nyelv, történelmi emlékek, vallás, politikai irányzatok? Az egyetemesség magában hordozza az individualizmust, a demokráciát, a nyugati értékrendet?

A kérdések válaszai a következőek:

Egy. A kultúrák és civilizációk addig befogadóak, amíg saját értékrendjük nem sérül, amíg a többségi társadalom (befogadó kultúra) képes a heterogén jegyeket elfogadni.

Kettő. A nyelv, a történelmi emlékek, a vallás és a politikai irányzatok nem lehetnek az egyetemesség szimbólumai, hiszen azok paradox módon a sokszínűség általános jegyei.

Három. Az individualizmust, a demokráciát és a nyugati értékrendet más civilizációk nem hajlandók elfogadni, hiszen kulturális identitásuk erősebb, mint a Nyugat összes jellemző vonása.

Tehát, ha „nyugatosodás” nem következik be, akkor a politikai ideológiák harcát egy más fajta harc váltja fel, mégpedig a kultúrák és civilizációk harca, vagyis napjainkban a zsidó-keresztény kultúra és az iszlám kultúrája. A két kultúra összecsapása a kultúra alkotóinak hozzáállásától függ. Az iszlám az elmúlt hetekben már bizonyította tettrekészségét és szándékainak komolyságát, most a zsidó-keresztény kultúra bizonyíthat. Amikor arról beszélünk, hogy az európai államok, amerikai és orosz segítséggel koalíciót szerveznek a nemzetközi terrorizmus – különösképpen az Iszlám Állam – ellen, akkor azt hisszük, hogy ezzel a problémát megoldjuk, és jó időre elássuk a csatabárdot. Mi ezt máshogy látjuk. A esetlegesen létrejövő koalíció apró elemekben hasonlít majd a hidegháborús antagonisztikus kooperáció modelljéhez, mely modell az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát jelölte. A hidegháborús modell éles határokat húzott, a kibékíthetetlen szembenállást kölcsönös viszonyrendszerré alakította. A fennálló helyzetben Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolata és együttműködése elég valószínűtlen, ugyanis a két hatalom minimális érdekekkel tud csak egy koalíciót alkotni. Ilyen minimális érdek a haditechnika, a felszerelés, a stratégiai célpontok kijelölése, de semmiképpen sem a haderők összevonása, a gazdasági lehetőségek áttekintése és nem utolsó sorban a vallási kérdések rendezése. Mondjuk ki nyíltan: előbb segítenek Franciaországnak és az EU más államainak, mint egymásnak.

Tehát itt már a hatalmak összefogása kevés, itt kultúrák és civilizációk összefogására van szükség, olyan kooperációra, mely megmutatja a civilizációs örökségünk lehetséges közös pontjait. Amennyiben bizonyítjuk, hogy kultúránk és civilizációnk erősebb abban az esetben megállítható, mérsékelhető az iszlám előretörése. A bizonyítás önmagunkkal és az iszlámmal szemben is minél hamarabb megvalósított folyamatnak kell, hogy legyen, hiszen demográfiai statisztikák és mélyreható elemzések szerint 2040-re Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország – hogy csak néhányat említsünk – összlakosságának 50-70%-a muzulmán lesz, vagyis az Európai Közösség (1993 óta Európai Unió) egykori létrehozó országai, gazdasági létének biztosítói identitásváltásra kényszerülnek. Ezek első hallásra elrettentő számok, mégis az idő múlásával és a kulturális jegyek fokozatos felejtésével valós problémával találjuk magunkat szemben.

Ami napjaink zajlik az több oldalról is megközelíthető kérdés, egy azonban biztos, hogy az idő ellenünk dolgozik, a napok újabb alternatívákat mellőznek. Érdemes tehát jóslatokba bocsátkozni, mert Huntington is ez tette – egészen eredményesen!

Sakáč Roland