I.SZ.

Károly Zsolt: I.SZ.

Szanaszét kószál ez a magyar nép,
Saját hazádnak idegene lettél?
Miért hagyod magad eltiporni?
Vérző sebekkel, fájdalomba élni?

Egykor a szabadságért harcoltak,
Most lehajtott fejjel sírva sétálnak.
Néhányan visszaemlékeznének
Arra, hogy mi volt negyvennyolc évében.

És most eső és szél árnyékában,
Keresem a választ, csodákra várva,
Mikor érezhetem a szabadságot.

Egy nemzet fordul most hozzád Istenem.
Figyelünk szavadra, segíts meg minket.
Áldást kér ez a szétszórt magyar nemzet!