Interjú Konkoly Attila újdonsült HÖK elnökkel

Először is szeretnék gratulálni megválasztásodhoz, biztos vagyok benne, hogy mozgalmas napok állnak előtted. De had tegyek fel egy kicsit provokatívabb kérdést: miért jó nekünk, hogy oda kerültél, ahova?

A hallgatói közösséggel mindig jó kapcsolatot ápoltam, hiszen hozzám bármikor fordulhattak bárminemű problémával, mindig igyekeztem azokat megoldani, segíteni a hallgatókat.
Az igazat megvallva már az aláírásgyűjtéskor feltűnt, hogy nem kellett kérlelnem a hallgatókat, és undort sem láttam az arcukon, szívesen támogatták a jelöltségem. De ha mégis indokolnom kellene, akkor: azon leszek, hogy még jobban bevonjuk a hallgatókat a közös munkába. Példának okáért a rendezvényeinkbe, ahol is szeretnék beindítani előzetes igényfelmérést a rendezvény előtt, és elégedettségmérést a rendezvény után.

Mit szólsz az esetlegesen a Hallgatói Önkormányzatot érő negatív kritikákhoz?

A hallgatók nem látják a HÖK működését, ez talán a mi hibánk is. Nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalán tudnánk nekik segíteni a tanulmányi- és más ügyeik kapcsán, és ezért nem is fordulnak hozzánk, távolinak, idegennek érzik a HÖK-öt. Ezen csak úgy tudunk változtatni, ha nagyobb nyilvánosságot adunk a HÖK munkájának.

Térjünk ki ennek a pozíciónak az árnyoldalaira is. Hogy állsz a szabadidővel, magánélettel?

Szabadidő? Magánélet? (nevet) A szabadidőm egy részét eddig is a Hallgatói Önkormányzatnak és a hallgatóknak szenteltem. Sajnos vagy nem sajnos, de gyakran a saját dolgaim, magánéletem elé helyezem a hallgatók vagy éppen a HÖK megoldásra váró problémáit, és ahol tudok segítek, és néha tényleg nincs időm a saját dolgaimra. Az, hogy ez a jövőben hogyan fog alakul még kérdéses, de biztos vagyok benne, hogy megfelelő időbeosztással mindenre fog idő jutni.

Ha már magánélet, mivel töltöd a nem létező szabadidődet?

Szeretek sakkozni, olvasni, sorozatfüggő is vagyok, de megválogatom, mit nézek meg. Most épp a Trónok harca új részeit várom, illetve megjelenési sorrendben nézem a The Walking Dead című sorozat részeit is. Habár nem nézek ki sportos alkatnak, sportoltam is. Gyermekkoromban fociztam is, Kamocsán. Pár éve úgy gondoltam, kipróbálom az amerikai focit Érsekújvárban, illetve később Tatabányán is űztem, a Mustangoknál. Élveztem a test-test elleni küzdelmet, ugyanakkor ez egyfajta kudarcként is felfogható, mert nem szenteltem rá elég időd, és a végefelé már nem voltak motivációim sem ezen irányba. És tudom, nem sport, de a pókerezni is szoktam. Még fiatalabb éveim alatt ismerkedtem meg ezzel a játékkal, és azóta is űzöm. Ennek a szenvedélynek köszönhetően vettem át a HÖK-ön belül a pókerbajnokságok szervezését, amiken mind szervezőként, mind pedig játékosként részt veszek.

Mire vagy a legbüszkébb az életben?

Van egy Bc. diplomám, jogosítványom, ECDL vizsgám. Ezek a papírok, de vegyük szépen sorba a többit. Szerintem mindegy mivel kezdek el foglalkozni, mindenben sikert érek el. Szeretek odafigyelni a részletekre, és szeretem megadni a módját annak, aminek meg kell adni. Idén először voltam gólyaapuka, és úgy érzem, hogy a gólyacsapatunk nagyon jól érezte magát mind velem, mind gólyaanyukájukkal, és sokan jelentkeztek a HÖK-be is, ezt is sikerként könyvelhetem el. Előző gólyatáborokban többször is voltam stage-es, a visszajelzések alapján pedig úgy tűnt, miénk volt a legjobb stage. Mindig ügyeltem arra, hogy a gólyáknak legyen mit enniük-inniuk, és sok ponttal távozzanak tőlünk. Erre is büszke lehetek.
Hogy pedig a Hallgatói Önkormányzaton kívül eső dolgokat hozzak fel: a családdal is építkeztünk, és egy gyönyörű házat húztunk fel önerőből, közösen.

Mit érzel a legnagyobb kudarcnak az életben?

Legnagyobb kudarc az életemben, hogy valamikor régen többször is elengedtem életem szerelmét azzal a gondolattal, hogy aki szeret, az úgyis visszatér. Ez így is volt, csak voltam fafejű, hogy újra elengedtem. No meg az idegennyelv-tudásom a szlovákon kívül elég gyenge.

Ha már szóba jött a párkapcsolat témája: Attila, van esetleg barátnőd, hogy a hölgy olvasóinkat megörvendeztessük, vagy épp elszomorítsuk?

Nem tudom, hogy örülni, vagy sírni fognak-e a hölgyek, de jelenleg nincs komoly kapcsolatom. Nemrégiben ért véget életem leghosszabb, majd’ három éves párkapcsolata, így egyelőre még abból lábadozok ki. Természetesen az ismerkedés gondolatától nem zárkózom el.

Kit tartasz követendő példának az életben?

Jim Morrisont, de nem feltétlen az önpusztító életmódja miatt, bár ez is közel állt hozzám korábban. Ő nagyon szépen megfogalmazta az egyik interjújában, hogy az ember hogyan ismerheti meg a határait, és ezeket úgy tolhatja ki, ha túllépi azokat. Ez egyfajta határtalanság, a fejlődés garanciája. Nagyon olvasott ember volt, ezt bizonyára kevesen tudják róla.
Édesapámra is felnézek. Büszke vagyok rá, mert sok mindent tett a családért, és jó ember, engem is mindenben segít és támogat, és ha bármire szükségem van, számíthatok rá. Úgy érzem, édesapám jó apa, és remek szakember a maga területén. Asztalosként dolgozik, és gyönyörű munkái vannak. Elnöki indulásomban pedig mindkét szülőm támogatott, amiért külön köszönet illeti meg őket.

Mi hozott a Selye János Egyetemre?

Kezdjük a középiskolánál, hogy teljesebb kép adódjon. Már alapiskolás koromban részt vettem egy pszichológiai teszten, pályaválasztási tanácsadáson, mert kérdés volt, hogy mit és hol fogok tanulni középfokon. Alapiskolán fejembe vettem, hogy kocsmatulajdonos, kocsmáros leszek, és nyitni fogok egy kocsmát. Mikor bementem a pszichológus irodájába, azt mondta, hogy foglaljak helyet bárhol, és én az ő helyére ültem, mert az tűnt a legkényelmesebbnek. Ekkor mondta azt, hogy nem fogok elveszni az életben. Vendéglátós középiskolát néztem ki magamnak Gútán, illetve beadtam a jelentkezésemet Érsekújvárba a Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémára, oda is egy keverék szakra, ami ötvözi az elektrotechnikát és a kereskedelmi tantárgyakat. Ide azért, mert a haverok is ide adták be, illetve ez azért Érsekújvárban volt, ami helyben van. Igazából nem is tudtam, hol van ez az iskola, és azt sem, hogy mit tanítanak benne.  Végül megjött a felvételi eredménye mindkét helyről, mindkét helyre felvettek. A Gútáról kapott felvételi eredmény szerint az elsők között végeztem a felvételin, így akkor döntöttem el, hogy olyan helyre nem megyek, ahol nálam csak egyszerűbb diákok lesznek, mert tudtam, hogy nem lesz motivációm a további erőfeszítésekre. Így kerültem Érsekújvárba.
S akkor miért a Selye? A középiskolás osztályfőnököm le akart beszélni arról, hogy a Selyére menjek, arra hivatkozva, hogy nagyon jó fejem van, szeretek filozofálgatni, mehetek bármelyik egyetemre, ráadásul azt mondták, hogy ez kis és fiatal egyetem. Aztán mégiscsak ezt az egyetemet választottam, hiszen ez az egyetlen magyar nyelvű egyetem Szlovákiában, ahol anyanyelvemen tanulhatok. Ennél kicsit erősebb motivációm is érkezett családon belülről. A bátyámmal mindig rivalizáltunk, ő volt az elsőszülött, az okos, én pedig a család fekete báránya. Az én jegyeim mindig az arany középút felé húztak. Nem volt rossz átlagom sohasem, de pár hármas mindig becsúszott, míg a bátyám kimondottan jól tanult. A bátyám is itt kezdett az egyetemen, de ő nem fejezte be. Így jött az ötlet, hogy végre megcsinálhatok olyat, ami a bátyámnak nem sikerült. És lám, első diplomám már meg is van. Elsőéves koromban édesapám ki is jelentette nagyszüleim előtt, hogy ő lesz legjobban meglepődve, ha elvégzem ezt az egyetemet, mert a bátyámnak nem sikerült.

Csak ezért jöttél a Gazdaságtudományi Karra?

Mindig az életem része volt az üzlet, a biznisz. Szerettem az emberekkel tartani a kapcsolatot, vezetni őket. Nézegettem már középiskolán is az üzleti terv versenyeket, jobban érdekeltek azok az órák, amik az ekonómiával vannak kapcsolatban.
Középiskolán is foglalkoztam ilyenekkel, példának okáért kozmetikai termékeket is árusítottam, csoportos vásárlásokat hoztam létre, nagyban vásároltam ezeket a termékeket, és azokat kedvező, bolti ár alatti áron adtam tovább azokat.

Kollégista vagy újvári létedre?

Igen. (nevet) Sok vicces dolog történt az életemben, a  kollégium is így került szóba. Amikor elektronikusan töltöttem ki a jelentkezési lapomat az egyetemre, volt egy lehetőség, hogy igényelek-e kollégiumot. Már csak poénból is bejelöltem ezt a lehetőséget, és elküldtem. Aztán kaptam egy levelet, hogy kollégiumi szállásban részesültem, csak fizessem ki. Örömmel tudattam a szüleimmel, hogy innentől kollégista leszek, akik nem túl őszinte örömmel vették tudomásul. Aztán jöttem Komáromba, kollégiumra. Már csak azért is praktikus a kollégium, mert nem szeretek sokat utazni. Kifejezetten élvezem a hallgatói életet, ami itt zajlik igazából a kollégiumon, itt van a baráti társaságom egy része is. Megtanultam itt főzni, mosni, takarítani is és mindent ami kell az önfenntartáshoz. Kifejezetten élvezem, hogy önálló lehetek.

Miért lettél HÖK-ös?

Természetemből adódóan. Szabadidőmet szeretem feláldozni, szervezni, segíteni másoknak. Ha találkozom valakivel, aki hasonlónak látok, mindig megkérdem tőle: miért nem jelentkezel hozzánk? És mindig jön egy-két új ember a Hallgatói Önkormányzatba, akik megszeretik ezt az életformát. Hiszen ez nagyon élvezetes a maga módján. (nevet)

Mi tetszett meg legjobban a HÖK-ben?

Ismét ki kell emelnem a tanulmányi ügyeket. Szeretek az embereken segíteni, mint már mondtam, ezért aztán bármivel fordultak hozzám a hallgatók, igyekeztem és tudtam is nekik segíteni. Sokszor konzultáltam a tanulmányi osztály embereivel, a dékáni vezetéssel, és mindig sikerült kiharcolni az arany középutat, ami összhangban van a Tanulmányi Szabályzattal. Ezt mindig élvezettel csináltam.
És ez itt a reklám helye: ha éreztek magatokban elszántságot arra, hogy ti is segítsetek másoknak, akkor csatlakozzatok hozzánk. Gyertek, jó lesz!

Köszönöm szépen az interjút.

Én köszönöm a kérdéseket és az idődet!