Interjú Szabó Dávid leköszönő HÖK elnökkel

Milyen érzés, hogy nem te leszel a továbbiakban az Egyetemi HÖK Elnök?

Tekintettel arra, hogy az elmúlt két és fél évben én vezettem a HÖK-öt, és most egyszer csak egy tollvonással véget ért a ciklusom, furcsa. Olyan, mintha csak tegnap történt volna, hogy megválasztottak Elnöknek. Ez a tegnapi nap elég sűrű volt számomra, ez tudná összefoglalni legjobban azt, amit most érzek. Fel voltam rá készülve, hogy egyszer ez bekövetkezik, akkor már eldöntöttem, hogy biztosan jó lesz, mikor leadom az elnökséget. Egyrészt valóban, rengeteg időm felszabadul, másrészt rengeteg teher lemegy a vállamról, viszont létezni nem szűnök meg létezni.
A HÖK-öt mindig is egy ugródeszkaként fogtam fel, ugródeszka a jövőbe, az első nagyobb lépcsőfok, amin elindulva lépegetünk tovább ezen a lépcsőn. Ugródeszka, hiszen az ember még diák, de már nem, és ez a két állapot egyszerre áll fenn. A dolgozó, a nagybetűs ember, a politizáló ember – egyetemi politika – a szervezési dolgok, a tanulás, minden egyszerre létezik, egy időben. Eleinte nehéz volt összeegyeztetni, aztán egyre könnyebb.
Visszatérni az alapkérdésre: rettentő furcsa. Vártam már, hogy vége legyen a ciklusnak, meg nem is vártam. Ambivalens teljesen, olyan tekintetben, hogy készültem rá, hogy vége lesz, és akkor más az elnök. De teljesen más, mikor az ember gondolkodik rajta, és teljesen más, mint amikor a kész tények vannak, és az ember megpróbálja elfogadni dolgot.
Mindenképpen boldogság tölt el annak kapcsán, hogy megcsináltam, vége van, és úgy érzem, a lehető legtöbbet tettem le az asztalra, amit erőm, időm engedett, az úgy érzem, megvolt, és valamennyire megnyugvással tekintek vissza az elmúlt időszakra.

Ha jól tudom, te az újonnan megválasztott Konkoly Attila elnökségében is szerepet vállalsz mint rendezvényszervezésért felelős elnökségi tag. Nem lesz furcsa érzés, hogy már nem te irányítod a szervezetet, ugyanakkor még ott leszel az elnökségben?

Furcsa lesz? Persze hogy furcsa lesz. Így terveztem? Nem így terveztem. Ezt az elején le kell szögezni. Én mindig vezető típus voltam, mindig szerettem diktálni magam körül a tempót, ugyanakkor csapatjátékosnak tartom magam. Nehéz lesz összeegyeztetni, hogy már nem én vagyok a vezető, hanem a HÖK egy bizonyos tevékenységéért fogok felelni pár hónap mint megbízott. Furcsa lesz. Érdekes lesz megküzdeni azzal a helyzettel, hogy nem én vagyok az Elnök, hanem nekem is egy Elnököt kell követnem, de ezt nyilván nem tenném meg nyugodt szívvel, ha nem bíznék meg teljesen Attilában.

Hogyan értékeled az utóbbi két és fél éved? Sikerült a terveidet megvalósítanod?

Érdekes, hogy pont ezt kérdezed. Az elnökválasztás előtt otthon voltam, Felsőpatonyban. Hétvége volt, és a kezembe akadt a munkatervem, nekem van otthon belőle egy példány, sok HÖK-ös relikviával őrzöm, és belelapoztam, és pont azt a részt ütettem fel, ahol a csapattal a kitűzött célokat taglaljuk. Ahogy olvastam, megörvendeztett, hogy sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Hogy konkrét legyek: sikerült egységesíteni a HÖK gazdálkodását, és újradefiniálni az Ászt is, beindult az online verziója, illetve a HÖK kommunikációja is új platformot kapott a sjehok.org oldal keretén belül. Kiemelném még, ami bár nem szerepelt a munkatervben, de sikerült a kollégiumi állapotokat is jobbra fordítani az új szabályzat elfogadtatásával. Ez egy hosszadalmasabb folyamat volt, egy egy éven át tartó adok-kapok, de szerintem erre joggal tekinthetek vissza büszkén. Ezek az esetek, amiket kiemelek, csak egy apró szegmensét képezik az utóbbi két és fél év munkájának. Illetve a Martosi Szabadegyetemről kiemelném a HÖK szerepevállalását a szervezésben a vezetésemmel.

Hogyan alakultak a tanulmányaid az elnöki ciklus alatt? Javultál, rontottál, esetleg stagnált?

El kell mondaom, hogy a szabadidőm 90%-át a HÖK kötötte le. Szabadidő beletartozik az esetlegesen tanulással eltöltött idő is. A HÖK volt a szabadidőm, szerettem ezt csinálni, a rendezvényszervezéssel indítottam, ez volt az erősségem az egyetemi politika mellett. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy sosem voltam éltanuló. Tanulmányi ösztöndíjam sohasem volt például, de nem voltam elszakadó, a tanulmányi átlagom mindig 1,6 és 1,9 között mozgott, annak tükrében, hogy mennyi időm volt tanulni, illetve a tanulmányi program adta változatosság. A közgazdaság-típusú tárgyak mint a matematika, a könyvelés, ahol mindig száraz példákat kellett számolni, nem annyira érdekeltek, ezekből értelemszerűen rosszabb jegyeim voltak, de például magiszterin, amikor jött a menedzsment, a szervezeti dolgok és a marketing, amik érdekeltek, és ami lényegében átfedte a HÖK-öt, jobb jegyeim voltak. Ez legfőképp ott csúcsosodott ki, hogy az első magiszteri diplomámmal öt A-ra vizsgáztam le.

Ha jól tudom, a tanulmányaid alatt kezdtél el vállalkozni. A HÖK és a tanulmányaid mennyire segítettek hozzá ahhoz, hogy egy vállalkozást működtess?

Véleményem szerint mindkettő jelentős mértékben, ugyanakkor ha csak egyet kellene választanom, akkor egyértelműen a Hallgatói Önkormányzat. Az Alma Materem, a GTK nyújtotta képzés is jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy vállalkozni tudjak. Mikor elkezdtük a vállalkozást, és közte a Pince Egyetemi Klubot csinálni két jó barátommal, Valent Ákossal és Czibula Ádámmal, több alapdolgot is lefektettünk, amelyeket szentírásként kezelünk azóta is. Egyik ilyen, hogy ha bármiféle támogatást nyújtunk az Egyetem vagy a HÖK felé, akkor az csak egyoldalú lehet. Illetőleg nehéz volt meghúzni a határt a HÖK és a Pince között, hiszen előbbi személyében egy nonprofit szervezetet, míg utóbbiéban egy profitorientált vállakozást ismerhetünk meg, de muszáj volt.

Miért jöttél a Selye János Egyetemre? Mi hozott a Duna-utcáról Komáromba?

Anno két helyre adtam be a felvételimet, az egyik a Selye a volt, a másik a diószegi magán főiskola „verejná správa, verejná politika” szaka. Középiskolás éveim alatt közel állt a szívemhez a politika, így Diószeg is, de a felvételin aztán negatív megkülönböztetés ért az egyik felvételiztető részéről, hogy magyar vagyok, ezért már akkor eldöntöttem, hogy oda nem megyek. A felvételi egyébként sikeres volt, felvettek, és a szlovákkal sem volt bajom, szerintem jól beszélek szlovákul, csak ez azért elég negatívan érintett. A közgáz kicsit távolabb állt tőlem, mert a középiskolán nem voltam jó matematikából, de ez nagyrészt köszönhető az akkori matematikaitanáromnak, nem volt jó oktatóm etéren, és ez az előmenetelemen is meglátszott. Az egyetemen viszont Bukor József tanította ezt a tárgyat, és olyan jól ment, hogy a csoporttársaim egy részét már én korrepetáltam elsőben is.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Selyét választottam. Itt magyar környezetben, anyanyelvemen tanulhatok, itt érvényesülhetek, szerethetek tapasztalatokat, kapcsolatokat, barátok az ország összes magyarlakta szegletéből. Ez jelenleg még nem tűnik olyan fontosnak, de mikor kikerül az ember az egyetemről, és belép a nagybetűs életbe, bizony jól tud jönni.

Miért lettél HÖK-ös?

Őszintén megvallva, mikor idejöttem, a HÖK-öt valami homokozószerű diákönkormányzatnak tartottam, fontoskodó valakiknek tűntek a HÖK-ösök, nem érdekelt, mit csinálnak. Ezt gondoltam akkor, mikor még nem ismertem a HÖK-öt. Kezdetben bulizós voltam (de ki nem? nevet), megismerkedtem egyre több HÖK-össel, elkezdtem belelátni a dolgokba, elkezdett tetszeni amit csinálnak. Aztán jött aprágai Márciusi Mulatság, ahol véleményem szerint jó benyomást tettem Méria Tamásra, és ott megbeszéltünk sok mindent, mik lennének a tervek, célok ezzel kezdődött az én HÖK-ös karrierem, már akkor márciusban.

Mit szólsz a HÖK-öt és Szabó Dávidot érő negatív kritikákhoz?

Valamelyest a két kérdésre adott válaszom össze fog függeni. A HÖK-öt általában azok kritizálják, akik nem ismerik annak működését, azok, akik egyetemi éveik alatt jobb esetben nem foglalkoztak mással, csak tanulással. Kritizálni csak azt lehet, aki tesz valamit. Mi, akik tettünk és teszünk, aktívan együttműködünk az itteni diákság életének, életszínvonalának, tanulmányaiknak jobbátételéért. Mi teszünk az egyetemért. Nyilván vannak dolgok, amiket lehet másképp is cisnálni, de kimondom: mi csináljuk. Csinálhatná bárki más, mégsem teszi. Beleszólni, utólag kritikát megfogalmazni nagyon könnyű. De ajánlom figyelembe a rengeteg, saját szabadidőből feláldozott órát, amit én soha nem fogok visszakapni, hiszen fiatalabb nem leszek.

Csak oda jutok vissza: csak azt lehet kritizálni, aki tesz valamit. És a HÖK tagjai szabadidejüket nem kímélve a közösség felvirágoztatásáért tesznek, és azért is, mert nem elégszenek meg azzal, ami most van, ők többre, jobbra törekednek, nem csak maguknak, hanem a többi hallgatónak, az egyetemnek, az egyetem hírnevének. Ez különbözteti meg őket az átlag hallgatótól. Szerintem akiben ilyen véna van, abból lesz a HÖK-ös, és őt fogja kritizálni az, aki tétlen marad.

A Szabó Dávidot ért kritikákra valamelyest hasonló a válasz. Hogy egy negatív oldalamat is megvillantsam: én egy erős kezű vezető vagyok. Autoriter vonásaim is vannak, de nem vagyok önfejű, sosem erőltetnék át dolgokat, ha a szervezet azt nem akarja. Másik „negatív” tulajdonságom , hogy nem vagyok mindig diplomatikus. Én megmondom az őszintét, mindig, nem marad bennem kérdés, vagy kimondatlan szó. Az embereknek pedig az igazság tud a legjobban fájni, a kíméletlen igazság. Ez viszont csak kisebb részt játszik szerepet az engem ért kritikákban. Szerintem nagyobb részt annak köszönhetően vannak negatív véleménnyel rólam a hallgatók, mert nem ismernek, csak mítoszokat hallanak. Én is hallottam egy-két ilyen mítoszt magamról, én csak nevettem rajtuk, vagy kínomban nem tudom, mit csináljak. Egyszer szívesen jelen lennék egy olyan helye, ahol az ilyen mítoszok kialakulnak.

Esetleg néhány hobbi?

Amikor nem HÖK-özök, és van egy kis időm kikapcsolódni, akkor azt vagy a párommal töltöm, vagy szeretek a barátaimmal videojátékokat játszani, szórakozni, kellemesen iszogatni, kikapcsolódni. Van egy különleges hobbym, az a fafaragás, azt a mai napig csinálom, az tényleg egy kis remetemunka, és teljesen kikapcsol.

Néhány szó útravalóul az újonnan megválasztott HÖK-elnöknek?

Nec arte, nec marte. A munkatervemnek azt a mottót adtuk közösen, hogy Viribus unitis – Egységben az erő. Voltak olyanok, akik ezzel a mottóval a múltban visszaéltek. Én csak azt tudom mondani, ahogy a felhívás is mondja a nemes egyszerűségében. Együtt a HÖK erős. erős csapat, erős érdekképviselet, és nem utolsósorban erős baráti szálak fűzök össze őket. Ez időről időre visszaköszön a HÖK-ben, és remélem, hogy ez így is marad, hiszen csak egymást segítve tudunk, vagy tudnak majd jobbak lenni mint mi voltunk, vagy az előzők, és az azelőttiek. És a cél mindig legyen az, hogy nem is mindig újat, de jobbat alkotni, mint az előző csapat.