Isten halott?

Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: “Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!”

 

Vallásos emberként nem igazán ébreszt kételyt bennem a híres-neves, világ ateistái által többféleképpen idézett mondat: Isten halott.  Mindenesetre érdekes feltételezés. Feltételezi, hogy Isten volt, nem tagadja létét (immáron nemlétét), csak kijelenti, hogy Isten halott. Látszólag ez egy következmények nélküli kijelentés, de gondoljuk végig.

Ha Isten meghalt, valamit vitt magával. Magával vitte az erkölcsöt. Magával vitte a rendet. Magával vitte a morált. Minden értéket magával vitt. Ha feltételezzük, hogy Isten halott, akkor minden halott, ami jó, mert minden jó Istentől származik, vagy jelen esetben származott. Ha megöljük Istent (képletesen), akkor minden jót megölünk.

És máris elérkeztünk korunk egyik égető problémájához: erkölcstelenség, dekadencia, posztmodern művészetek, értéktelenség, súlytalan minden. S akkor vonjunk párhuzamot: az ateizmus terjed, és habár az országok lakosságának nagy hányadánál szerepel a vallás rubrikában valamelyik felekezet, a társadalom töredékét teszik ki a gyakorló hívők, nagy részük afféle passzív keresztény, akit hidegen hagynak a vallás dolgai. Ha nehéz az élet elrebeg egy imát, de ha valamit elér, azt csakis saját magának köszönheti, hisz erre lett nevelve, ezt kapta örökségül a véres nagy francia forradalomtól, ez a “felvilágosodás” öröksége, semmi más, csak az egó, csak te, neked jár a hála mindenért, hisz te érted el. Carpe diem, falanszter, futurizmus, szabad piac, tömegek.

De Isten nem halt meg. Képzeljük el az életet: egy körforgás. Iskolába járunk, később egyetemre, dolgozni kezdünk, jobb esetben azért, hogy előteremtsük azt, amire a gyermekeinknek szükségük lesz, vagy elterjedtebb esetben: azt amiből kihúzzuk következő fizetésig. Ha nyugati országot veszünk mintaként, akkor dolgozzunk azért hogy fogyaszthassunk, és fogyasztunk azért hogy dolgozhassunk, és ez folytatódik addig, amíg meg nem halunk. A lelke mélyén mindenki érzi, hogy ennél többnek kell lennie a kulisszák mögött, ennyiért egyszerűen felesleges volna élni.

Isten nem halt meg. Isten sohasem élt, Isten nem írható le a mi állapotainkkal.
Isten van.