Károly Zsolt versei

Károly Zsolt: A cselekedetek és a hit

Cselekedet nélkül a hit,
Vajon így üdvözíthetik?
Sem ruhája, sem kenyere,
Mégis egyen s melegedjen?

Hogy lehet igaz hit,
Úgy ha más cselekszik?
Cselekedet nélkül a hit,
Meddő maradtatik.

Ábrahám hitt s cselekedett,
Hitt Istennek, s Ő barátjának nevezte.
Ráháb hitt és cselekedett,
Mikor más útra bocsájtotta a követeket.

Mert ahogy a test halott a lélek nélkül,
Ugyanúgy a hit is halott, cselekedetek nélkül.


Károly Zsolt: Táncoló szív

Szemben ülök a tűzzel,
Üres tekintettel csak nézem.
Táncát járja oly vidáman,
Kandallóban a tél havában.

Melengeti testem kívülről,
Szívem fagyosan megkövül.
Mert a testet csak felhevíti,
De a szívet már el nem éri.

A szívnek nagyobb tűz kell,
Ami lángra lobbantja csendben.
Mikor halk léptekkel közeleg,
Már a szikrák ott pattognak benne.

Mikor átölel, már lángol,
Karjai közt a szíved táncol.
Táncol, mint a tűz a kandallóba,
Mert öröm az, ha szeretve vagy.


Károly Zsolt: Az idő

Gyorsan járt körbe,
Mikor először léptem,
Elrohant felettem,
Néhány év mellett.

Már nem csak szalad,
Néha meg-megakad.
Egy fontos pillanatba,
A nagy körforgásba.

Akkor egy szarkaláb,
Rajzolódik szemem alá.
Megjelöli finoman magát,
Lerakja látható billogját.

S akkor újra útra kel,
Az idő tovább menetel.
Gyorsan s lassan egyaránt,
Meg-megáll, ha olyat lát.