Keserű emlékek

Kollár Patrik: Keserű emlékek

Tüzes nap árnyéka a víz peremén,
lassacskán megjelenik a sok seregély.
Vadásznak és harcolnak az élelemért,
ez az a hely, ahol sérelem ért.

Mint egy angyal, rajzolódott ki a képed,
magával ragadott az egész lényed.
Egy perc után megszólítlak téged,
vibrál a levegő, s ezt te is érzed.

Tartózkodva fogtam meg a kezedet,
te csak erre magadat elneveted.
Az a csodás mosoly az arcodon,
kezed érintését érzem a karomon.

Ma már csak álom az egész,
az emléked is lassan elvész,
szóban is elmondani kevés,
csak az vagy nekem, lelkiverés.

Tovább léptem és nem akarlak,
ha kérdezik, inkább letagadlak,
emlékeimből téged kihagylak,
keress jobbat, ki többet adhat.