Populista Amerika?

A közelgő amerikai elnökválasztás alkalmából tekintsük át a prognózisok hosszú sorát, melyek a későbbi forgatókönyvek alapjául szolgálnak. Februárban kezdetét vette a majd tíz hónapos kampány és politikai küzdelem a választópolgárok megnyerése érdekében. Anno a kampányverseny indulásakor a Republikánus Párt, a Demokrata Párt és a függetlenek több jelöltje is esélyesnek tűnt ott lenni a novemberi fináléban, ahol a győztes legalább négy évre átveszi a Fehér Ház és az ország irányítását.

Republikánus-független színekben Donald Trump (ingatlanmilliárdos), Marco Rubio (floridai szenátor), Ted Cruz (texasi szenátor); demokrata-független színekben Hillary Clinton (volt külügyminiszter), Bernie Sanders (vermonti szenátor) számítottak esélyesnek. Az egyes államok előválasztásai – Iowa, New Hampshire, Colorado, New York és így tovább – során Clinton, Sanders, Trump, Cruz és Rubio tudott igazán értékelhető eredményeket felmutatni, más és más szavazó tábor segítségével. Clinton az ötven-hatvan év felettiek és a vagyonosok körében, követve a mainstreamet politizált. Rubio a republikánusok nagy reménysége is próbálkozott, az elemezők szerint most „bizalmat épít” a választók és a párt között, ugyanis a republikánusok 2020-ra koncentrálnak, addigra beérik Rubio és Floridából Washingtonba ér. Cruz keresztény szólamokkal csalogatja a polgárokat, megosztva a nagyközönséget. Coloradóban elsöprő győzelmet aratott, így izgalmas végjátékot remélhetünk.

Mindezekkel ellentétben Sanders meglehetősen reális célok mentén politizál. Arra a feltevésre, hogy a hagyományos politizálás ideje lejárt – liberális gazdaságpolitika, parlamenti beszédek, kevés cselekedet – Sanders abszolút időszerűen reagál, hiszen demokrata és szocialista elvek mentén elsősorban a fiatal és közép korosztály tagjait tudja lenyűgözni. Ráadásul ő a „nép fiának” számít –hitvallása és státusa miatt – mivel kampány pénzét gyűjtés és adományok alapján adták össze, szoros büdzsé, nagy siker, ez a recept – gondolja Sanders.

A fent jegyzett politikusok és aspiránsok közül utolsóként Donald Trumpot mutatjuk be. Trump úr az elmúlt években jelentős üzleti birodalmat épített ki, noha a politikai virtust nem dollár milliárdokban mérik, nem árt, ha van tartalék az ellenfelek kampányának túlszárnyalásában. Trump esetében a pénzügyi fedezet mellett a közösségi média, az online felületek ugyanúgy segítik népszerűségének emelkedését, illetve ezzel együtt a lehetséges elnökjelölt szerepét. Trump annyiban hasonlít Sandershez, hogy jó időben van jó helyen, s ez azt jelenti, hogy: az amerikai belpolitikára és minden állampolgárra hatással vannak a külpolitikai események, a jóléti állam alapjainak megrendülése, a csökkenő nyersanyag kereskedelem – olajár ingadozás – és természetesen a Kínával való verseny. Trump mindezeket felhasználva demagóg és populista politikai beszédeivel hat a nagyközösségre. Az átlag amerikai befogadja az ilyen tartalmú üzenetet, elmereng a helyzet politikai súlyán és várja, hogy országa újra AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK legyen, pollpozícióban, ahogyan tette azt 1989 előtt. Trump mint populista tehát tükröt tart, és summázza a lehetőségeket: vagy újra építjük dollár milliárdokon az amerikai imázst, vagy végleg áltatjuk magunkat a szebb jövő reményének, hidegháborús fotóalbumokat szemlélve. Novemberben választás, Amerika vagy vele, vagy ellene!

Trump nagy fegyvere az ideológiák ütköztetése, így ezen a ponton érdemes megfigyelni, milyen mértékben szivárog a populizmus, mint XX. század végi eszmei irányzat a steril és kikezdhetetlenek hitt demokrácia falain keresztül. A populizmus remekül idomul a kor elvárásaihoz, új távlatokat kínál az eszmei irányzatok sokrétűsége között. A kereszténydemokrata, liberális és konzervatív értékek egész Európában populista jelszavakra cserélődtek. A populizmus hívei verbális és mediális eszközökkel támadják a fennálló rendszert, a politikai elitet, a szociális ellátórendszert és az elhibázott külpolitikát, különös tekintettel a migránskérdés ezernyi alternatívájára. Ismertető jegyei tehát széles palettán mutatkoznak meg, s a szélsőbalos és szélsőjobbos nézetek lehetnek igazán vetélytársai. A status quo után tárt karokkal várjuk a tradicionális értékek csökkenését és a populizmus fokozatos győzelmét – ecsetelnék Trump úr hívei.

Egy biztos: republikánus vagy demokrata elnök lesz! Trump urat a párton belüli viszonyok között sem kell fogják kímélni, ugyanis a párt elit rokonszenve a kampányműsorok, beszédek láttán elfogyott, valósággal forrong a republikánusok politikai családja. Ott támadták és támadják ahol csak tudták, tudják, pedig győzelmi esélyeik Trump politikai profiljában lehetnek. Mindenesetre a nyári nagy jelölőgyűléseken tehát két személyt választanak, addig is marad az esélylatolgatás és a számolgatás.

Sakač Roland