Sine qua non…

A világgazdaság fogalma ma már Földünk valamennyi országában ismert és használt kifejezés, mely a leginkább prosperáló gazdasági hatalmakat fogja össze. A kifejezés hosszú történelmi távlatokba nyúlik vissza, nem köthető szorosan egy állam, régió vagy terület teljesítményéhez, sokkal inkább kontinensek és világrészek találkozásaihoz. A kereskedelem az ókori kultúrákban vált ismert gazdasági formává, nem volt új keletű a középkor századaiban és nem volt az a kora újkor hajnalán sem. A nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően e kereskedelem megváltozott, az európai birodalmak, dinasztiák, gyarmataik összehangolásával kialakították a világgazdaságot. Komplex nagy egység jött létre, kiaknázva a még ismeretlen kontinensek lehetőségeit és kimeríthetetlen energiaforrásait.

Az elkövetkező századokban a világgazdaság újabb történeti folyamatoknak – első és második ipari forradalom, keynes-i modell, New Deal, liberális piacgazdaság – köszönhetően előrelendült és ma is meghatározó szereppel bír életünkben. Szemmel láthatóan és földrajzi értelemben is a mai Nyugat gazdaságpolitikáját értjük világgazdaság alatt, igaz az első folyamatok a közép-kelet európai országokat is érintették. A két világháború között és a második világháború után a szovjet blokk államai, illetve Ázsia hatalmai kimaradtak, majd csak az 1980-as-1990-es években lettek részei a formálódó világgazdaságnak. Azzal, hogy „felhúzták” a vasfüggönyt, az egykori gyarmatok, a harmadik világ országai, a posztszovjet országok, a privatizációs hullámot túlélő Oroszország, az „ázsiai tigrisek” és Kína is a globális pénzügyi hálónak lett nyertese, olykor vesztese.

Lehet-e monopolizálni a világgazdaságot? Lehet-e paradox módon egyedül működtetni pénzpolitikát? 1945 után az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak sikerült kétpólusúvá tenni a világ politikáját és gazdaságát. A dollárdiplomácia kontra rubeldiplomácia versengése 1991-ben véget ért, a Nyugat „győzedelmeskedett” a Kelet felett és átvette a világgazdaság irányítását. Ma az Egyesült Államok monopol kísérletei is hiábavalónak bizonyulnak, hiszen nem tud akkora monetáris hatalmat megvalósítani, mint amit szeretne. Az egykoron stabil, biztos helyzete, mára igencsak megváltozott.

2016-ot írtuk. A világ valahogyan kiheverte a 2008-2009-es válságot, újra indult a nehézipar, autógyártás és egyéb könnyűipari ágazatok is. A múlt évi statisztikák és elemzések a következő évekre újabb stagnálást, majd lassú konjunktúrát jósolnak, mindez tetten érhető a kínai gazdaság teljesítményén, az amerikai felvevőpiac fokozatos szűkülésén. Pénzügyi kutatók szerint 2025-2030 között a kínai gazdaság meg tudja előzni az amerikai gazdaságot, az éves terméshozam és a bruttó hazai össztermék meghaladja a tengerentúli hatalom teljesítményét. Jelenleg az amerikai pénzügyi szektoron mutatkozó rések és az államadóság növelése is ezt a kutatást támasztja alá, noha a háborús konfliktusokban érdekelt amerikai külpolitika igyekszik a befolyó fegyverszállítások költségeit visszaforgatni. Bárhogyan is alakul kettejük vetélkedése annak századunk második felében komoly hatásai lesznek.

Sakač Roland