Spanyol sport a ’80-as évekig – Bultaco

Spanyol_sport_01Spanyolországban járunk a Montesa gyárban, ahol Francisco Xavier Bulto, lelkes motorsport rajongó dolgozott. Főnökeivel vitába keveredett s végül a cégtől való távozás mellett döntött s megalapította saját motorkerékpárgyárát. Legfőbb célja az volt, hogy bekapcsolódjon a motorsport világába. 1958-ban a barcelonai Bultobirodalom kezdett foglalkozni a Tralla 101 kifejlesztésével. 1965-ben a Sherpa T már a skóciai Six-Days versenyen aratott győzelmet. A Bultaco speciális – amatőr – versenymodelleket fejlesztett. Gyártásuk a nyolcvanas évekig tartott, 82-ben pénzügyi nehézségek miatt megszűnt a termelés.

Bultaci Tralla 101 Gran Turismo

Spanyol_sport_02Ez a motorkerékpár volt a cég első modellje. A megbízható hétköznapi gépek kategóriájába tartozik, komoly sportos adottságokkal. Abban az időben a legdrágább 125-ös volt a spanyol piacon, ennek ellenére kedvezően alakult az értékesítése. Stabil felépítésű, nagy teljesítményre képes motor. A 125 cm3 lökettérfogatú, egyhengeres, kétütemű gép 12 lóerőre volt képes.

Bultaco TSS

Spanyol_sport_03Ezzel a modellel a Bultaco neve szorosan összekapcsolódott a versenysporttal. 125, 175, 250 és 350 cm3-es versenygépekből állt a sorozat. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően megjelent a hatfokozatú váltó és a vízhűtéses motor. A 250 cm3-es TSS 38 lóerős teljesítményre volt képes a maga kis egyhengeres, kétütemű motorjával.

Bultaco Matador Mk4 SD

Spanyol_sport_04Az igazi piachódító terepmotor jelent meg a Bultaconál ezzel a névvel. Magasépítésűre tervezték, a kerekek és a kormány alkalmas volt a terepmotorozáshoz. Európában s az Egyesült Államokban komoly sikereket ért el a piacon. Az „SD” rövidítés a Six Days versenyre utal, ezzel jelezve, hogy megjelent a 250-es Mk4 „fajtiszta” versenygép 1971-ben. A kis Matador 23,5 lóerős teljesítményre volt képes.

Bultaco Sherpa 250T

Spanyol_sport_05A maga idejében a legjobb konstrukcióval rendelkezett a Sherpa, a trialmotorok kategóriájában.  Ez volt az első trialgép, ahol a benzintank benyúlt az ülés alá. Később alkalmaztak standard változatokon is alkalmazták ezt a technikát, s így a spanyol motorok megelőzték a konkurenciát. Szintén egy egyhengeres, kétütemű motor hajtotta, 18 lóerővel.

 

A következő részben: Kawasaki 500 – A négyesikrek

Károly Zsolt

 

 Felhasznált irodalom:

1000 motorkerékpár – történelem, klasszikusok, technika; 2006 Alexandra könyvkiadó; ISBN 963 369 910 X