Szerény udvarló versek 2

Károly Zsolt: Tintakoptató, szív dobogtató

Anikónak

Könnycsepp szép szeme alatt,
Majd letörlöm.
Tintát koptatva, szép szavakkal,
Kedve megjöjjön.

Mosolyt csalnék az arcára,
Hogy élvezze.
Szívét megdobogtatnám lágyan,
Hogy érezze.

Érezze tisztán, ami igazán jó,
mi oly lángoló.
Járja át testét a boldogság,
Örökké már.


Károly Zsolt: Utolsó fordulat

Anikónak

Még hó lepi el a tájat,
Én csak úgy csodáltam.
Forog a hó hullásába,
Mint angyal a táncába.

Majd rám néz, mosolyog,
Ránézek s mosolygok.
Sarkon fordul én előttem,
És már el is indult előre.

Lassan lépked a hóban,
Nyomokat mélyen taposva.
És csak megy-megy előre,
Lassan távolodik el tőlem.