Szerény udvarló versek

Károly Zsolt: Egy kacsintás

Anikónak

Vörös haja két szemét takarja,
Titkolja pillantását a szabadban.
Kezével eltűri selymes haját,
Láthassam szeme csillogását.

Kék színben pompázik szeme,
Mámorítóan csillog az éjben.
Lassan arcára mosolyt csal,
Ahogy bámulom akaratlan.

Majd egy kacsintás társul hozzá,
Mely szép lassan búcsúvá váll.
Szép mosolyból kacsintás lett,
Mert az Ő útja más merre megy.


Károly Zsolt: Felém jár

Anikónak

…lángolt a testem, lelkem,
Mikor a szemembe nézett.
Azóta szívem táncot jár,
Mikor felém járja útját…


Károly Zsolt: Szorongás

Anikónak

Zaklatottan ülök a padba,
Mikor az ajtón belép.
Levegő után kapkodva,
Mikor meglátom kék szemét.

Majd kiugrik a szívem,
Szorít belülről.
Mikor mosolyog mellettem,
Az ember megőrül.

Finom hangja mászik fülembe,
Mélyen megérint.
Hangom a válasznál remeg,
Vajon érdekli?