Szokásos enyelgés a szeretet ünnepén

Mert minden összemosódik. A Mikulás ünnepköre összemosódik a karácsonnyal, a karácsony a fogyasztással, és lőn gyönyörű társadalom. Igaz, ez csak egy hőbörgő cikk, megoldást nem fogok kínálni. Lehet szociológiára kellett volna mennem…

Szóval van ez a kis Coca-Cola kamion. Vagy nagyobb is. Ami bejárja Komárom főterét is, és mindenki kivonul áldozni egyet a kapitalizmus oltárán. Szép és jó joviális piros vénember a szép és piros kamionban benne, akihez el lehet zarándokolni.

Aztán ott vannak a szeretet ünnepén vetített filmek is, amiket minden létező kereskedelmi csatorna minden évben lead, és az emberek már az ünnephez tartozónak érzik azt a kedves kis filmet. Valószínűleg az olvasó most meg fog kövezni, de rettentően erős hányinger fog el, ahogy a Kevin nevet meghallom, mert automatikusan a B-kategóriás Reszkessetek betörőkre asszociálok, ami alapiskolás gyermekként kellő kikapcsolódást nyújtott, de mostanság valahogy én érzem kínosan magam azt a filmet nézve. A létjogosultsága miatt.

Másik halálom ez a szeretet ünnepe dolog. Mert hát oké, meg szép és jó, de azért még mindig Jézus Krisztus születését ünnepeljük meg, ami a második legnagyobb ünnep egy kereszténynél. Az első a húsvét. Na, de ott legalább vannak nyulak meg tojások.

Persze, ez csak egy magánvélemény, helyén is kell kezelni a dolgot.
Jön a karácsony, fontos, hogy fókuszáljunk egymásra, szeretteinkre, legyünk kicsit figyelmesebbek, de az ünnep eredeti tartalmának figyelembevételével. Annak, aminek természetesnek kellene lennie egész évben, legalább ezen a pár napon, vagy egy héten legyen természetes.

A cikk a decemberi Ászban jelent meg.