Szóval ég a Safárik Egyetem

Nos, ez több szempontból is tragédia. Ugye a kár az lényegében felbecsülhető értékű, és helyreállítható, ám az emberek fejében korábban keletkezett kár, ami jelenleg megnyilvánul, nem helyrehozható, és igazából helyreállíthatatlan. Tűzesetben keletkezett kár: többmillió euró. Rosszakaratúan hozzáállni a dolgokhoz: felbecsülhetetlen. Minden másra ott a prosztóság.

Jómagam keletről származom, így vannak olyan ismerőseim, akik hogyhogynem a Safárikra járnak. Ezzel ugye nincs baj, lévén otthonról közel két óra az út, a komáromi tíz órás útnál ötször rövidebb, és – gondolom én – ezáltal jóval kényelmesebb is. Mivel ezek az emberek az ismerőseim, ezért a legnagyobb közösségi háló híroldalán rendre szembejönnek a posztok. Különösen ez az utolsó. Ami amúgy rettentően feldühített. Amolyan vérlázító stílusban.

Ugye ha az ember Alma Matere – amennyiben egészséges kapcsolat köti hozzá – felgyullad, akkor vagy épp megsiratja az ember lánya, vagy aggódik. De nem ír olyanokat, hogy “korán járt a Jézuska”, vagy éppen “remélem az én tanszékemre is átterjed.”

Az csak egy dolog, hogy odabent a tűzeset kezdetén emberek tartózkodtak. Az egy dolog, hogy a tüzet tűzoltók oldják, akik ugyanúgy meghalhatnak bárminemű balesetben. Az emberi élet rég nem jelent semmit. De hogy poénkodni azzal, hogy jajbejólenne ha leégne az egyetem vala, mert akkor nem kellene iskolába járni.

Könyörgök, ez azért nem járja. Vagy mi…