Utópiák világa I. – Rapture

Rapture világa a kívülről szemlélődő számára egy tündérmesének tűnhet – ahogyan az indult is. A második világháború után vagyunk, a két atombomba ledobva, az a bizonyos határ átlépve, szétgyalázva, minden adott a hidegháborúhoz. Ebben a barátságtalan környezetben jut el a végső elhatározásig Andrew Ryan multimilliárdos, hogy megvalósítja dédelgetett álmát: Rapturet. Egy kis szigetet, egy kis államot, mintatársadalmat, és tényleges szabadságot a tenger fenekén, egy új Atlantiszt.

bioshock-rapture-hd-wallpaper

Andrew Ryan meggyűlölte az emberiséget. Számára a világháború volt az utolsó csepp a pohárban, ekkor vált számára biztossá, hogy az emberiség elpusztítja önmagát. Andrew Ryan a törvények, adók és erkölcs nélküli életet tartja elfogadhatónak, ugyanakkor néhány törvényt muszáj meghoznia annak érdekében, hogy Rapture sikeresen működő város lehessen. Mint a Harcosok klubja első szabályára is nagy hangsúly van fektetve, úgy Rapture-ére is: ha valaki oda betette a lábát, onnan ki nem teszi, se élve, se halva. A városban nincs helye semmiféle istenségnek, erkölcsnek és morálnak, ott mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Szabad piac, a szó legnemesebb és legriasztóbb értelmében is, ahol a nagy úgy nyomja el a kicsit ahogyan akarja.

LesTempsPerdu_WEB

A mélytengeri aranyásókon kívül Rapture részét képezik azok az emberek, akiket Ryan csak azért hív le a tengerfenéki utópiába, hogy karban tartsák azt: takarítók, rendfenntartók, kétkezi munkások, akik egyszerűen nem vihetik annyira, mint a művészélet krémje vagy éppen egy ambíciózus vállalkozó vagy építész. És itt kezdődnek a problémák – Ryan nem gondolt arra, hogy az alantasabb munkát végzők elégedetlenek lesznek.

bioshock-rapture-game-wallpapers

A különbséget még tovább fokozza egy új anyag, az ún. Ádám felfedezése. Ennek segítségéve ún. plazmidokkal és tonikokkal szuperképességekre tehet szert az ember, hatalmas függőség árán. A függőség leküzdésére gyilkolni kényszerülnek, így mindennapossá válnak a rablások, fosztogatások, gyilkosságok és öngyilkosságok Raptureben, nem is beszélve az emberkísérletekről. De kár alámerülnünk Rapture mélységeibe, már maga az elképzelés is izgalmas dolgokat vet föl.

Rapture maga gyönyörű. Art deco stílusban épült az egész város, mind kívülről, mind belülről, káprázatos. Ha valaki engem megkérdezne, én szeretnék ott lakni, igen, már csak az esztétikai élmény miatt is. Kezdetben nagyon hangulatos az egész, az ablak előtt elúszkáló halak, batisztférás kirándulások, szóval tényleg idilli a hely.

Bioshock_2009-01-09_04-43-59-78

A korlátlan szabadság eszménye már más kérdés. “Nincs istenek sem királyok, csak az ember.”, hirdeti a felirat Rapture-be lépve. Hogy ez mit jelent? Ryan saját bejáratú ideológiáját, ami tagad minden más ideológiát, és ezen alapul. Nincs csempészet, semmi nem juthat be, sem vallási könyvek, sem politikai kiadványok. Ryan egészen addig gyakorolja a korlátlan szabadság fenntartására irányuló erőfeszítéseit, amíg meg nem jelenik egy ellenlábasa, aki lassan de biztosan át akarja venni az ő helyét. Ekkor, mint óriáspolip az ámbráscetnek, egymásnakfeszül a két óriás, ami beláthatatlan következményekkel jár. A könyvben számtalan esetről olvashatunk, mikor az elnyomott kisvállalkozók panaszkodnak, mire Ryan csak széttárja a karját: ez a szabadság, fiam.

Ryan álmából, Raptureből egy olyan világ lesz, ahol plazmidoktól eltorzult emberek őrjöngenek, gyilkolásznak, ahol nincs éltető napfény, s ahol gyereket vállalni a legnagyobb őrültség a világon. Andrew Ryan pedig az irodájában golfozik, és kitűnő whiskyt fogyaszt. Mi mást várhatnánk egy géniusztól valóra vált álmának a romjain…

Rapture-rel a Bioshock 1, Bioshock 2 játékokban, illetve a Bioshock Infinite: Burial at Sea 1 és Burial at Sea kiegészítőkben találkozhattok. John Shirley: BioShock: Rapture – A víz alatti város című könyve pedig a város megalakulását, és a polgárháborúig elvezető történéseket taglalja rendkívül élvezhető stílusban.